Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
446 A Balaton környékének geologiai képződményei. 446 terjedése. A zalavölgyi felső terrasz kavicsa apróbbszámú és homokosabb mint a 40—70 méterrel magasabb fensík kavicstakarója. Pleisztoczén voltát egy Nemesszalókon talált rinoczeros-felső-karcsont bizonyítja. Még egy kavicsterraszról tehetek említést, amely Türjén kezdődik és Zalaszentgróton, Kehidán át Zalavárig követhető. Türjétől 150 m. t. sz. feletti magasságból Zalavárig, illetőleg az ettől 6 km-re északra fekvő Lajosházi majorig 125 méterre esik. Magassaga Türjén a Zala síkja felett 25 m. Lajosházán 15 m. Ez a terrasz az előbbinél még apróbb és még homokosabb kavicsot tartalmaz, amely a zalaszentgróti vasút melletti murvagödrökkel jól megtartott Elephas primi genius zápfogakat adott; tehát pleisztoczénkora kétségtelen. A fentiekből kitűnik, hogy a Zala völgyében két terraszt véltem felismerni. A régibb, felső terrasz Zalalövőnél kezdődik és a völgytalp felett viszonylagosan mind magasabbra emelkedve a ságodi fensíkon át a baltavári erdőnek tart, ahonnét folytatása Czelldömölk és Nemesszalók felé sejthető, azonban még kinyomozva nincs. Magassága Zalaegerszeg és Zalabér között a Zala ártere felett, 30 - 50 m. A fiatalabb alsó terrasz, amelyen Zalaegerszeg fekszik, itt még csak 4—5 m., azonban Zalaszentgrótnál már 20 m. magas. A Kába, a Pinka, a Lapincs, a Safen és a Feistritz völgyeiben szintén mindenütt felismertem két kavicsterraszt, amelyek viszonylagos magassága az árterek felett 4—8, illetőleg 25—30 m. között jár. Kétségtelennek tartom, hogy a Kerka, a Mura és a Dráva mellett is kinyomozhatok ezek a terraszok. Ezeket a kavicsterraszokat meg kell különböztetni a rábamenti fensíkok nagykiterjedésű kavicstakarójától. Mert amíg a terraszok, különösen az alsók, a jelenlegi völgyekhez vannak kötve, a fensíkok kavicstakarója a Rába és a Zala völgyeitől független. Ezek a folyók ugyanis völgyeiket egy nagykiterjedésű egységes kavicstakaróba vágták be, amely a pannoniai-pontusi rétegek félsíkját „peneplénjét" törmelékkúpok egyesüléséből a plioczén- vagy legrégibb pleisztoczénkori szárazföld idejében ellepte. Figyelemre méltó még az a megfigyelésem, hogy a Rábának magyarországi jobbján a körmend-kemenesi fensik kavicstakarója alul a pannoniai-pontusi rétegek éles határral kibukkannak és alig van nyoma a folyó mellékén valami terrasznak. Amint azonban Szenttgothard környékére érkezünk, majd a stájerországi Rábamelléken, sőt a Lapincs és a Eeistritz völgyben is, szembeötlenek a terraszok; persze sok helyt a lejtőkön elsimulva és vasborsós agyaggal eltakartan. Miként fent szóltam róla, a pannoniai-pontusi rétegek közötti kavicstelepek kibúvásai is adnak lejtőkavicsot, ez azonban csak Eehringtől kezdve fölfelé mutatkozik és a törmelékkűpok anyagától folyóbeli típusával különbözik. A kavicsnak különböző elhelyezkedését, úgymint a fensíkok kavicstakaróját Vasvár megyében és a lejtőket elborító kavicsot Grácz közelében klimatológiai okokra vélem visszavezethetni és a kis Magyar Alföldnek és az Alpoknak különböző csapadékával és elpárolgásával magyarázom. Herényen, Szentgotthárd közelében 700 mm., Gráczban közel 800 mm. az évi csapadék magassága. Az elpárolgás is nyugat felé sokkal kisebb. Ehhez képest a gráczvidéki valamivel magasabb gerinczek meredekebb oldalairól nagyobb energiával folynak le a patakok, mint a vas- és zalavármegyei alacsony fensíkokról. A denudáczió tehát az utóbbi helyeken nem moshatta le annyira a lejtőkre a kavicsot, miként Grácz vidékén.
