Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
441 A Rába és a Mura közti gerinczen bőségesen van kavics, ennek helyzete azonban lényegesen eltér az imént leírt kavicstakaróktól. A gráczvidéki geologiai térkép szerint a Mura keleti oldalán emelkedő gerinczen a kavics a Schöckl 600 méteres aljáról mélyen benyúlik a Rähnitz, Rába és a Mura felé és összefüggő lepleivel a térkepeken a 400 m. t. sz. feletti völgysíkokat is megközelíti. A Grácztól keletre eső, széles alacsony, viszonylagosan 200 méternél nem magasabb begyháton HILBER V. hat harmadkori völgylépcsőt különböztetett meg és mindegyiket egy-egy folyómederhez kötötte, amely a pannoniai-pontusi rétegekbe bevágódott; ő a legmagasabbat a legidősebbnek nézte 1 és az alább következőket mindinkább fiatalabb folyómedrek és partok nyomainak ítélte. SÖLCH .1. a Deutscher Geographentag 1912-ki innsbrucki gyűlésen, ugyanerről a vidékről szólva, rámutatott, hogy az a látszata van a kavics mélyre lenyúlásának, mintha a kavicstelepek a pannoniai-pontusi agyagrétegekkel váltakoznának. E helyett azonban SÖLCH azt a magyarázatot látszik elfogadni, hogy a kavics későbbi mozgásokkal került le és a fekiijében lévő agyagokból álló lejtőket 3 köpenyként fedi. Hramerhohe 228. ábia. A Lassnitzhohe gerincz nyugati profilja Amtman ós Kramerhöhe között. a) kavics, b) agyag, x) A Mastodon longirostris és a Dinotherium giganteum leletszintje. HILBER és SÖLCH felfogásától lényegesen különbözik az én nézetem, amely a Lassnitzhohe meglátogatása alkalmával bennem keletkezett. A Lassnitzhohe alagútja (Schemmerl-Tunnel) környékét TREITZ PÉTER barátommal a Kramerhöhéig és a Schillingdorf házcsoportig bekalandoztam és a nyugati oldalon a Ragnitz-völgy fejéhez is leszálltam. A Kramerhöhe körül világosan láttam a kavics között egy agyagréteg közbetelepedését és ennek lapján szélesen lapos hegyoldalt vettem észre. A Ragnitz felé 571 m.-ből 85 méterrel leereszkedve meredek kavics és laza kavicskonglomerátot láttam a völgy oldalain és csak a Ragnitz 460 m. fenekén sejthettem a széles völgy talpán agyagtalajt. A Lassnitzhohe gerinczének szelvényét a 228. ábra szemlélteti. Az én felfogásom tehát nem folyómedreket lát a sík lépcsőkön és nem partokat a meredek lejtőkben, hanem az agyag és a kavicstalajnak megfelelő természetes rézsűket. Hasonló lépcsős hegyoldalak gyönyörű szabályossággal láthatók a Temes és Krassóslörény vármegyék északi részében, a bégavidéki pontusi rétegekből álló dombvidéken, amelyben 1885-ben részletes földtéri felvételeket végeztem; 3 valamint Kolozs vármegyében Magyarnádas, Magyargorbó és Andrásháza környékén, ahol az eoczénkori durvamészkő és gipszpadok teszik lépcsőssé a hegyoldalakat. 1 H ILBER V.: Taltreppe. Fine geologisch-geographische Darstellung. Graz, 1912. 12—21. oldal. ! SOLCH J. : Ein Beitrag zur Geomorphologie des Steirischen Randgebirges : Verhandlungen des Deutschen Geographentages zu Innsbruck, 1912. 132. old. 3 A Magy. kir. földt. intézet évi jelentése 1885-ről. Budapest 1886., 7X old.
