Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények
A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 235 határozott meg. Ezekből: Ostrea cf. Boucheroni COQU., 0. Rouvillei COQU., 0. cf. Delettrei Coou., Exogyra columbina var. formosa ROMAN., L. conica Sow., Led a Euttereri BÖHM, Corbida Musckhetowi BÖHM a krétára (Cenomanien ) utalnak. A kövületek nagyobb része azonban, ú. m.: Neomeris cf. annulatus JONES et PARK. Nummulina sp. variolaria Sow. Assilina sp. Ostrea turkestanensis ROMAN. » » sp. ex aff. 0. Congirostris LAM. » prominula ROMAN. Gryphaea Romanovszky BÖHM I. Gryphaea Eszterházyi PÁV. Anomia tenuistriata DESH. » sp. ex aff. ephippis Sow Avicula cf. media WOOD. Lucina aegyptica BELL. ? Cytherea sp. ? Cytherea sp. a középeoczént jelzik. Ezek közül a Gryphaea Eszterházyi és az Anomia tenuistriata az erdélyi perforata-rétegeknek is vezérkövületei. Nem annyira a kövületek megegyezése, mint inkább a változatos taglalásé, durvamészkő-, márga-, gipsz-, homok- és tarka-agyag telepek hozzák az erdélyi eoczént közelebbi vonatkozásba a ferghanai rétegekkel, mint a milyenben azok a magyarországi középhegységben levőkkel vannak. Azok az eoczén-kövületek is, amelyeket 1875-ben és 1880-ban a brit-indiai földtani intézet kalkuttai múzeumában Szindből (Északnyugat-Indiából) láttam, az erdélyi durvamész kövületekre élénken emlékeztettek. Ekként tehát az erdélyi eoczén-rétegek kifejlődése, egymásutánsága és kövületeik jellege szerint is, a túladunaiaktól és nyugateurópaiaktól különböznek, ellenben a nyugatázsiaiakhoz hasonlók. A milyen szorosan csatlakoznak a borsodi, budai, esztergomi és felvidéki, sőt adriamelléki, nem flísképű paleogén rétegek a nyugateurópaiakhoz, akként az erdélyieket a nyugatázsiai paleogén lerakódások tartozékainak lehet tekinteni. Az erdélyi és a középmagyarországi paleogén rétegek különválása a kárpáti és a dinári paleogén flísben is nyilvánul. Az Északkeleti-Kárpátok kárpáti homokköveiben a hójai- és a nagyilondai-rétegeket ismerték fel; a dinári lánczok flís képződményei ellenben a vicenzai felső eoczénnel és oligoczénnel egyeztethetők. Az erdélyrészi és túladunai medenczék paleogén-tengereinek a középeoczén idejében különváltan kellett állaniok, mert különben a Gryphaea Eszterházyi-oak, amelynek olyan óriási elterjedése van, Erdélyből a túladunai vizekbe is át kellett volna vándorolni. Turkesztánban épp úgy tömegesen fordul elő a G. Eszterházyi, mint Nagykapuson, Gyalun, Szentlászló környékén, Kalotaszegen és a zsibói Rákóczihegyen. Az Ázsiából és Nyugat-Európából egymás felé közeledő különnemű paleogén tengeri faczieszek közé ékelődő kontinentális vízválasztó a nagy magyar Alföldön volt.
