Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények
A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 232 nyékén elterülő eoczén rétegek szintén a bakonyi nummulites-mészkövekhez hasonlók. HANTKEN M. 1 a főnummulites-mészkőnek és a budai nummulites-mészkőnek vagyis az orbitoides-mészkövek hasonmásait ismerte föl bennük. Az isztriai-északdalmácziai tengermellék középeoczén-rétegeinek sztratigratiáját legújabban SCHUBERT R. J. 2 ismertette. Az Adria mellékén is édesvizi képződményekkel kezdődik az eoczén, a kosinairétegekkel amelyeket az alsó-eoczénbe osztanak. STÄCHE G. liburniai emeletnek nevezte és a kréta meg a harmadkori lerakodások közbülső képződményének mondotta őket. SCHUBERT szerint az édesvizi rétegek Eszak-Dalmácziában élesen elválnak a krétától. Közép-Dalmácziában a kosinai-rétegek megvastagodnak, s miliolideákkal teli közbetelepedések választják el őket a felsőbb tengeri rétegektől. Ahol azonban a kosinairétegek hiányzanak, ott a tengeri lerakodások alveolinás mészkövekkel kezdődnek. Krajnában azonban a kosinai-rétegek rudista mészkövekkel váltakoznak. A kosinai-rétegek csak pásztásan mutatkoznak. Állandóbb egymásutánságban azonban nagy elterjedésüek SCHUBERT szerint: a közép-eoczén alsóforaminiferás tengeri szintje az imperforatamész, ezen a f ő n u m m u 1 i t e s - m é s z k ő, majd márgák és homokkövek, följebb kurtafarkú rákokban bővelkedő gumós márgák, végül lágy sárgás és kékes agyagok Clavulina Szabói-ved, amelyekben mély tengeri lerakodásokat lehet feltételezni. Homokos és laza vagy szilárd meszes homokkövek fejezik be az Adria melléki eoczén rétegsort. Az utóbbiak nagyon sok közép-eoczénbeli fossziliát tartalmaznak. A felső-eoczén és az oligoczén Isztria-Dalmácziában a prominai-rétegekkel van képviselve, amelyek szilárd konglomerátokon, tehát szárazföldi képződményeken nyugvó, kevés fossziliát tartalmazó márgákból állanak. A Numnt. Tchiliatcheffi és N. complanata az felső eoczénbe utalják ezeket a rétegeket. A déli-dalmácziai és herczegovinai eoczénre nézve, STEFANI C. és MARTELLI A. olasz geológusok a miliolidea márgáktól a prominai rétegekig az egész alsó- és középső eoczén összességét képviseltnek hiszik (Thanétien, Sparnacien, Ypresien, alsó-, közép- fels6-Lutetien) SCHUBERT a miliolidea-rétegek hovátartozását nyúlt kérdésnek hagyva, a többi foraminifera- és nummulites-mészköveket a közép-eoczénbe osztja be. A Spalato melletti ílís KERNER szerint a középső eoczén felső részébe tartozik. Tehát a dinári hegylánczok Adria melléki területén az eoczén rétegek nummulites-mészkövei hasonló kifejlődésűek mint a Bakonyban. A hozzájuk csatlakozó hatalmas vastagságú oligoczénkorú flísfaczies, valamint erősen összegyűrt voltuk azonban mégis különneműeknek teszik őket. A péterváradi hegység hiperszenon rétegeinek, a gráczi medenczében lévő kainachi gosaui-rétegeknek és az ajkai krétakorú széntelepeknek szintén bizonyos áthidaló szerepük van a kréta és az eoczén között. Ezek az előhírnökösködő képződmények azonban csak helyi pásztákban lépnek fel; helyzetük bizonytalan és ilyenkép a kosinai-rétegekkel némileg homologok. A dinári foraminiferás-mészkövek és a főnummulites-mészkő, a bakonyihoz hasonlóan, partot szegélyező tengeri alakulás; a prominai-rétegekkel kezdődő márgás és agyagos üledékek pedig, amelyek Vicenza vidékén, a Pádua melletti Eugeniaiés Berici-hegyekben, a Gargano horsztjában, valamint Déltirolban, sőt az Eszaki1 Adalékok a Kárpátok földtani ismeretéhez ; Értekezések a természettud. köréből VIII. köt., VI. szám. 1877. s Zur stratigraphie des istrisch-norddalmatinischen Mitteleocäns. Jahrb. der k. k. Geol. R. A. Wien, 1905. Bd. LV. köt., 188, oldal.
