Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IV. Fejezet. A közép-triász
A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 95 A márgás mészkőből LACZKÓ ÖEzső-vel 1907-ben a következőket gyűjtöttük: Posidonia sp., Gonodus sp. ind. és egyéb apró kagylókat. Daonella Sturi BEN. Balatonites lineatus ARTH. Acrochordiceras (cf. undatum ARTH.) A ladini emelet. Buchensteini-rétegek. A Trachyceras Reitzi zónája. Világossárga zöldpettyes kovás mészkő, kemény szürke sárgásbarna zöldessé és rozsdaszínűvé elmálló lemezek, lágy biotit klorit és pirit kristálykákat tartalmazó szürke agyagos márga, homokkő és diabáztufás «piatra verde» alkotják egymással váltakozva a Balatonfelvidéken ezt az emeletet. Mindenütt, ahol a ladini emelet tridentinus-mészkövei fellépnek, ott a zöldes és sárgás Reitzi-szint is mutatkozik. Igen sok helyen csak az okkersárgán elmállott vagy sárgásfehér, likacsos tufává kiáztatott piatra verde kőzete árulja el a buchensteini rétegek jelenlétét. A kemény piatra verde málladéka zöldes kovapalával vegyesen sárgásbarna, kemény, téglaszerű cserepekből áll; az agyagos márgás homokos kőzet pedig kiáztatva, likacsos, könnyű, zöldpettyes, sárgásszürke kőzetté válik, mely az erdélyi medenczének «palla» nevű andezit (dacit) tufáihoz ugyancsak hasonlít. Tűzköves gumók és zöldes, kovás padok is vannak az uralkodó kőzetek között. Erről a málladékról a buchensteini-rétegekből álló talajt könnyű felismerni. Mintha régi tégladarabokkal volna a termőtalaj beszórva. A Trachyceras Reitzi zónáját BÖCKH JÁNOS fedezte fel és ő mutatta ki a szintnek önállóságát a felsőörsi klasszikus szelvényben. TELEGDI ROTH LAJOS és STÜRZENHEIM JÓZSEF rendszeres ásatásokban gyűjtötték és bővítették faunáját. Ezen helyen kívül BÖCKH J. még Kádártárói, az Aszófői és az Örvényesi völgyekből és Balatonudvaritól északnyugatra a Lázhegyi szőlőkből ismerte. Én a ivW/zz-rétegeket Felsőörstől Köveskálláig folytonosságban nyomoztam a tridentinus mészkő felbukkanásain végig mindenütt, ennek közvetetlen feküjében. A balatonfüredi Szákahegyen, a hol az Arcestes (Beyrichites) verae FRECH eredeti példányát lelém, a tufás márgás-mészkő vastagságát 3 m.-re becsültem. Balatonudvari, Vászoly és Alsó-Dörgicse között a rétegek szintes fekvésűek; ennek következtében itt vannak a Kisleshegyen, a Vásárhegyen meg a dörgicsei Becser-puszta körül és a Gernyeszőlők felett a téglacserepes buchensteini rétegeknek nagyobb területei. Alsódörgicse és Tagyon között, az alsódörgicsei erdőben, a Herenderdőn és a Hangyáserdőn a kagylós-mész fehér mészkőfácziesze felett is mutatkoznak a zöldes tufás rétegek; azonban a fehér mészkőnek fossziliái arra engednek következtetni, hogy ez a mészkő a kagylós-mész és a buchensteini rétegek el nem választható facziese. A Balatonmentén jobban van képviselve a Trachyceras Reitzi zónája, mint a veszprém—nagyvázsonyi fensíkon. Kádártán kívül és a solyi fenyvesen LACZKÓ DEZSŐ-ÍŐI felfedezett nyomokon kívül csak még a Szentkirályszabadja mellett fekvő Cserhalmi pusztán bukkantak 1907
