Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)
A magyarországi bányászegyenruhák történeti rétegei
hában látta a gruben ősét. 35 Bikkessy harmadik metszetén, a 44. sz. „Egy Schemnitzi bányász és annak felesége" címűn (28. kép) a bányász kék magyar nadrágban, magyar csizmában, kék magyar zekében és a fején ún. tótkalappal jelenik meg. Ez a viselet is párhuzamos a zöld-fehér-piros viselettel. A fehér zubbony emellett nemegyszer kék magyar nadrággal látható. Igaz, hogy ez a változat jóval ritkábban fordul elő, és inkább a körmöcbányai bányászok viselik, mint a selmeciek. A 18-19 században a tótkalap elég gyakori a bányamunkások körében; először valószínűleg a kohászok munkaruhájának a részét képezhette, vagy legalábbis hasonló volt ahhoz. Idővel a felvidéken kedveltté vált, s feltehetően később ragadt rá a tót elnevezés, mint pl. a tótkemence esetében is történt. Valójában a fejfedő nem lehetett választóvonal a különböző nemzetiségek között, hiszen a szlovák nemzetiségű bányászok is bizonyára használták annak idején a zöld süveget, ahogy ünnepélyek alkalmából ma is ezt veszik fel a Selmecbányái templomban. A német nemzetiségű bányászok ugyancsak hordhatták, sőt kellett, hogy hordják, hiszen a Selmecbányái bányamunkások túlnyomó része német és szlovák etnikumú volt már a 18. században. Hoffinger^ arról nyilatkozott 1792-ben, hogy az idegen eredetű bányászok magyar ingben és nadrágban dolgoznak, és bányán kívüli ruházatukban is gyorsan átvették a magyar viseleti elemeket. Nyilván a helyi bányászok, sőt a nem egészen frissen bevándoroltak is magyarnak, vagy legalább magyarországinak érezték magukat. 6. Bányászegyenruha-rendelet, 1837 August Lobkowitz herceg, a bécsi udvari kamara elnöke javaslatára 1837-ben díszegyenruhát alkottak a bányászati tisztviselők számára, természetesen az egész osztrák birodalomban. Fekete posztóból, a bányászhagyományoknak megfelelően zöld bársony hajtókával és süveggel készült. A felkarokon a jellegzetes tömés ezeken is megvolt, és a különböző zsinórok, rojtok a 7 rangfokozatnak megfelelően pontos rangjelzéseket határoztak meg. Nemze35 Faller, 1943. 243. p. 100
