Vastagh Gábor: Tanulmányok a kohászat magyarországi történetéből (Rudabánya, 2007)

Régi vaskohászat Jósvafőn

Míg a többi vizsgált borsodi salak számított összes vastartalma 30-40, sőt 50 % is volt, látható, hogy a jósvafői salakok vastartalma mind 20 % alatt maradt. Érdekes viszont, hogy míg Jósvafőn nagy a CaO-tartalom, mindig 10 % fölötti, addig a többi borsodi salaké csak 1,0-4,0 %. A rudabányai ércek CaO-tartalma Kerpely Antal 1874-es vizsgálata szerint 0,26-1,40, és csak egynél 6,7 %. Ezek a vizsgálatok a nagyüzemi ércbányászat kezdete előtti mintákra vonatkoznak, tehát feltételezhető, hogy azonos nagyságúak a középkoriakkal. A régi jósvafői kohászok tehát az adagba nyilván mészkőadalékot tettek. Eme adatok alapján tehát bízvást kimondhatjuk, hogy Jósvafőn az Oelsen és Schürmann által feltételezett - nyilván csak ritkán megtalált - átmeneti jellegű kohómű dolgozott. Erre vall a többi bucasalakkal szemben lényegesen kisebb vastartalom; továbbá az azokénál nagyobb CaO-tartalom. Tylecote szerint [14], ha egy salak CaO-tartalma 8 % alatt van, az bizonyossággal (eredeti, régebbi) bucaeljárásból származik. Igaz ugyan, hogy a talált lágyulás-, illetve olvadáspontok nem nevezhetők nagyoknak, éppen a bucaeljárási minimum, kb. 1200 °C körüliek. Amint említettük, egészen könnyen olvadt salakot Jósvafőn nem is találtunk; és talán részben ilyenekre vonatkozott Oelsen és Schürmann feltételezése is. A Kohászati Történeti Bizottság ásatása a kitűzött célt: egy régi kemence feltárását nem tudta elérni. De a vizsgálatok mégis eredményesnek mondhatók: az alkalmazott kohósítási eljárásra felvilágosítást adtak, sőt némileg az általános kohászattörténethez is adatokat szolgáltattak. Mindenesetre Jósvafő a magyar kohászati múlt jelentős emléke! Feltétlenül indokoltnak tartanok az ásatás folytatását, megfelelő felkészültséggel (motoros szivattyú biztosítása), és nem árkok húzásával, hanem blokkszerűen feltárva a telepet.