Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A Galyaság

A lakosság megélhetését évszázadokon keresztül a hagyományos foglalkozások biztosították: a faszén- és mészégetés, a fakitermelés és feldolgozás, az állattartás, a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a gyűjtögetés. A varbóci fehér bor a leghíresebb magyar borokkal vetekedett. A jelentékeny paraszti szőlőművelést a filoxéravész vetette vissza az 1880-as években. A felesleges gyümölcsöt és más termékeket távolabbi települések (Rudabánya, Szendrő, BódvaszUas, Putnok, Pelsőc, Rozsnyó) piacán értékesítették. A teresztenyei református templom A galyasági falvak népességmegtartó képessége a múlt század végétől fokozatosan csökkent. Ezért sokan más vidékre költöztek vagy kivándoroltak Észak-Amerikába. Az utóbbi évtizedekben a lakosság olyannyira megfogyatkozott, hogy ha csak valamilyen kedvező változás be nem következik, egyes községek hamarosan elnéptelenedhetnek. Kár lenne, ha a történelem viharaival évszázadokon át dacoló galyasági települések végül is a modern kor, a civilizáció áldozataivá válnának. (Összehasonlításul álljanak itt az 1851. évi és az 1989-es lélekszám-adatok: Tornakápolna: 142-31; Teresztenye: 321 41; Szólősardó: 458 - 220; Égerszög: 553 - 129; Imola: 412 - 144; Kánó: 321 - 265; Szinpetri: 642 - 291; Varbóc: 445 - 94).