Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

hogy a vasércbányák a környező vasgyárak tulajdonosainak birtokában voltak, mint pl. a csetneki, a szalóci, a betléri, a gombaszögi stb. vasgyárosok esetében. Hosszú évszázadokon át a közeli hűbéri birtokok urai rendelkeztek a legnagyobb kiterjedésű bányabirtokokkal. A Csetnekyek birtokai Kuntapolcától Dobs ináig terjedtek (a 13. századtól 1594-ig), amelyeket utánuk a Thököly és a Rákóczi család örökölt. A Bebek családé volt a Pelsőctől a krasznahorkaváraljai uradalomig terjedő birtok (a 11-13. századtól 1567-ig). Őket az Andrássyak követték, akik eredeti bányabirtokaikat kibővítve megszerezték a sajóvölgyi bányák és kohók túlnyomó részét, továbbá a Sebespatak és Hrádek határában fekvő, sőt GömörKishont vármegye területén kívül eső bányarészeket is. Oláhpatakon és Alsósajón kohót létesítettek, megalapították a dernői vasgyárat, és környékükön új bányákat tártak fel. Gróf Andrássy Györgynek a bányászat és a vasipar fejlesztése terén szerzett érdemei között az első helyen a Gömöri Vasmívelő Egyesület és a Felsőmagyarországi Bányapolgárság megalapítása állt. A 19. század végétől befolyásuk fokozatosan csökkent, végül 1918-ban eladták az utolsó bányájukat is. A vashegyi és dobsinai bányabirtok előbb a Koháry családé volt, majd 1892 után a Coburg hercegi családé lett, és 1913-ban „ Coburg Ferdinánd herceg Részvénytársasággá " alakult. A lucskai és barkai bányák és kohók tulajdonosa 1870-ig a gr. Keglevich család volt. Őket a gróf Zichy-Ferraris család követte, majd a Kattowitzi Bánya- és Vaskohó Rt. (1900-1902) birtokolta csaknem a beszüntetésükig. A helyi bányavállalkozók közül jelentős szerepet játszottak Rozsnyón Thurzó Márton (1498), Monori Keller Dávid (1790) és Szadlovszki János (1752), Dobsinán a Csisko, Klausmann, Mikulik család, Gottlieb János (1780), Vashegyen Sturmann Márton (1797), Ratkón a Latinak család (1802), Csetneken és Hrádeken a Maritinszky (1750) és a Sárkány család (1850), végül Hizsnyóvízen Heinzelmann György (1846). A bányatársaságok és -társulatok közül a nevezetesebbek közé sorolhatók a Szent-Háromság (a rozsnyói Aranyvölgyben 1734ben), a Péter-Pál (1744-ben a Rámzsás és az Ökörhegy lejtőin