Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Muzeológia - A Rozsnyói Bányászati Múzeum története (Kovács Ágnes)

1960-1975 között jelentős mértékben fejlődött a dokumentációs tevékenység, a gyűjtő- és a kutatómunka. A kiállítási anyagot kiegészítették és fejlesztették. 1962-ben a Kerületi Múzeumi Tanács határozata nyomán új töltetet kapott a múzeum tevékenysége: a jövőben a dokumentációra kell fektetni a hangsúlyt. Feladatául tűzték ki a bányászat és a kohászat történetének feltérképezését a rozsnyói járásban, a feudalizmus- és kapitalizmus-kori kézművesség történetének feldolgozását, valamint a munkásmozgalom emlékeinek gyűjtését Gömör északi részén, s végül a Szlovák Karszt természeti szépségeinek számbavételét. Ezzel összefüggésben 1965 tavaszán megkezdték az új bányászati-kohászati kiállítás létrehozását, amelynek célja az volt, hogy dokumentálja a két iparág történelmi fejlődését a felső-gömöri részeken. Az állandó tárlat 1967. június 27-én került megnyitásra, miközben névváltozás is történt. Az intézményt Rozsnyói Járási Múzeumról a ma is használatban levő Rozsnyói Bányászati Múzeumra „keresztelték". 1967-ben, illetve a tatarozási munkálatok után 1975-ben új épülettel gazdagodott a múzeum: tulajdonába került a krasznahorkai Andrássy-képtár, amit központi raktárként hasznosíthatott. A gyűjtemény nagy részét az ingatlan pincéjébe telepítették át. 1977-ben végleg megoldódni látszott az állandó helyhiány-probléma: a múzeumnak utalták ki a már említett valamikori Markó bőrgyár épületét is. Benne kapott otthont a 20. századi gyűjtemény, és ide költözött az igazgatóság is. Hamarosan azonban újabb gondok merültek fel. A krasznahorkai képtár pincéje alkalmatlannak bizonyult a gyűjteményi anyag tárolására, mivel talajvíz szivárgott a helyiségekbe, és a levegő nedvességtartalma is a megengedett határérték fölött volt. Ezért a múzeum kérte a várost, hogy amennyiben lehetséges, bocsásson rendelkezésére egy újabb ingatlant. Abban bíztak, hogy Rozsnyó központjában akad alkalmas hely, ahol az intézmény jobban felhívhatja magára a járókelők figyelmét. Reményeik azonban hamarosan szertefoszlottak. Bár a Bányászok terén, vagyis a főtéren a rendelkezésükre bocsátották az egykori Vajner-házat, de ez mégsem jelentett megoldást. Az épület szabálytalan belső kialakítása