Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Közlemények - Adalékok a Csengőlyuk feltárásának történetéhez (Horváth Pál)

Adalékok a Csengőlyuk feltárásának történetéhez HORVÁTH PÁL A világörökség részét képező Szlovák- és Aggteleki-karszt reprezentatív helyeinek ismételt dokumentálása során szükségessé vált, hogy új ismeretekkel bővítsék a már meglevőket, valamint elkészítsék az objektumok friss térképes dokumentációját. A Pelsőci-fennsíkon található Csengőlyuk esetében - amelyet Anton Droppa mért fel és készítette el a térképét 1957-ben - is ez történt. A Minotaurus nevű barlangász-csoport által 2002-ben újból felmért barlangban egy, a sziklafalra vésett feliratot találtak, amelyen az 1882-es évszám és a „Sussán" név olvasható. Ennek alapján az új térképen Sussán-teremnek nevezték el a helyet. Az évszám megegyezett azzal az időponttal, amikor Pachel József, aki a pelsőci vasútállomás elöljárója volt, Pelsőc város támogatásával leereszkedett a szakadékba. Pachel expedícióját az ismert dokumentumok fényében az első sikeres leszállásnak tartjuk, amely során a szakadék aljára is leértek és átvizsgálták azt. Az eseményről, csakúgy, mint a leereszkedés részleteiről a széles közönséget is értesítették a Rozsnyói Hiradó 1882. július 23-án megjelent 30. számában. A cikkben néhány résztvevő neve is szerepel. E szerint Pachelen kívül még Spissák, Fridrich és Trunko nevű személyek is jelen voltak, valamint név szerint meg nem említett csetneki bányászok, akik a kézivitlát kezelték, majd szintén leereszkedtek. A rendezvény elnöke Sárkány Károly, a csetneki Concordia vasércfeldolgozó társaság tulajdonosa volt. Az újság szerint tehát Sussán nem más, mint Spissák. A szakadékba elsőként ereszkedett le, és a 48 öl mélységet (1 bécsi öl = 1,896 méter) 20 perc