Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Visszatekintés - Régi leírások magyarországi bányavidékekről - 1. Gróf Teleki Domokos az alsó- és felső-magyarországi bányavárosokról (1796)

másba ásott szoros Schachtocskákon, amelyeken az ércek is letaszíttatnak, míg végre a legalsóbb Stollnába meggyülvén, onnan vagy kihordatnak, vagy a Schachton kihúzattatnak. Az ilyen egymásra épített Stollnákat Fürstenbaunak nevezik, és ezeknek felsőbbikéből alsóbbikába gerendákon ereszkedik le az ember, mely gerendákba bevágások vágynak, hogy lábbeggyel azokra lehessen lépni - mondhatom, hogy szokatlannak nem tréfadolog ilyen gerendákon a szoros lyukakon le- és felmászni. A fő Stollnába érvén a leggazdagabb érre találunk, melynek szélességét említeném; a sok nagy üregeket, amelyekből már a kincs kivetetett, bámulással jártunk el. Azon az úton, melyen lementünk, a bányából ki is jöttünk. Gondolhatja ki-ki, hogy hatvan ölet felhágni nem esik izzadás nélkül. A Selmectől távolabb eső, ugyancsak vidékbeli bányák közül az elsőbbek: az Antal Stollnája és a Hofi Stollna, mely utóbbiakba hasonlóképpen járunk, mégpedig némely úriasszonyságok társaságába, akik az asszonyi nem félénkségét egy kevés időre levetkeztek vala. Ebben a Stollnában egy vizet kiszívó hídraulica machina nevezetes, amely a bányába felyüről bevitetett s a bánya hegyétől jó messzeségre lévő tóból jövő víz által tétetik mozgásba, s kiszíván a vizet, annak a hajtó vízzel együtt a bányából szabad kifolyást enged a Stollnán. A selmeci és körmöci bányahegyek egy közönséges nevezettel saxum metalliferumnak hívatott kőszikla neméből állanak, ez kemény, szürke, agyagos és majd kvarccal, majd scorilussal, majd mészpáttal elegyes. Az ércerek magok vagy szürke, lágyabb agyag nemében, vagy ónnal és kvarccal elegyes cinopanelben (a jáspisnak legkeményebb és ércet tartó neme így neveztetik), vagy spáttal elegyes kvarcban vágynak. Az ércek tisztán és természetesen itt felette ritkán találtatnak; úgyhogy ami Erdélyben az aranyra és Saxoniában az ezüstre nézve igen közönséges, az itt a legnagyobb ritkaság. Az arany és ezüst együtt elegyedve, ónnal és félmetallumos részekkel ércezve találtatik rendszerént minden m[agyar]országi bányákban. Liptó vármegyében ugyan Magurkánál, Körmöcbányán és Újbányán, sőt felette ritkán Selmecen is ásatik ter-