Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

A lelőhely környékén a DK-Dunántúlon is megkezdődtek a perspektivikus kutatások, elsősorban az esetlegesen uránt tartalmazó permi képződmények kutatásával. A vizsgálat az ún. szalatnaki területen, a Kelet-Mecsektől északra kezdődött Jámbor Áron tervjavaslata alapján. Utána Szederkényi Tibor és Bárányi István készítették a kutatási terveket. Ennek a kutatásnak első szakasza 1964-ben lezárult. Permet nem talált, csak középsőtriászt és Jakabhegyi Homokkövet, alatta pedig szilur aleurolitpalát. Fontos kérdésnek látszott a mórágyi gránit és a perm viszonyának tisztázása. Ezért geofizikai mérések után sor került fúrások telepítésére a hegységben és környékén. Ezek a fúrások a neogén alatt Jakabhegyi Homokkövet és gránitot találtak, permet és urándúsulást nem. Ekkor indult a Villányi-hegység és környéke perspektivikus fúrásos kutatásának első szakasza is, ami talált permet, de annak egyértelmű rétegtani tagolása még váratott magára. Ebben az időszakban jelent meg a DK-Dunántúl alaphegység térképe nyomtatásban, a Geofizikai Intézet kiadásában. Ezt később újabbak követték, de azok kéziratban maradtak. Külön megemlítem, hogy ebben az időszakban nagyon széleskörű volt a radiohidrogeológiai kutatás. A kutak és források vizsgálatán kívül vízadó kutak és olajkutató fúrások vizsgálatára is sor került. 1965- ben újra indult a légi gammakutatás, már korszerűbb módon, gamma spektrométerrel és magnetométerrel. A munka a szovjet fél által küldött repülőgéppel, műszerrel, pilótával és egy geofizikus tanácsadóval folyt, de egyébként hazai munkával. Az ezzel kapcsolatos geológiai munka, az anomáliák földi azonosítása, a radioaktivitási és geológiai térképek összevetése Wéber Béla munkájával történt. A radioaktív csatornák eredményeit a MÉV, a mágneses mérések eredményeit a Geofizikai Intézet dolgozta fel. A légi geofizikai mérések egészen 1969-ig folytatódtak. 1962-ben készült egy újabb tanulmány, ami az akkori ismeretek tükrében elemezte az uránkutatási perspektívákat. Javasolta azt, hogy a lelőhelyi bányászat mélyülése miatt helyezzünk nagyobb súlyt a lelőhelyen kívül esetleg kisebb mélységben előforduló ércesedés kutatására. 1962-ben engedélyt kaptunk arra, hogy a kutatási hitelkeret 1-2 %-át az uránkutatással kapott anyagok és adatok alapján más hasznosítható ásványi nyersanyagok anomáliáinak kutatására fordítsuk, a komplex célú kutatás szellemének megfelelően. Egyébként a Vállalat profilja is kibővült a ritkaföldfémek előállításának kutatásával. 1966- 70. Ezekre az évekre esik az az időszak, amikor a Vállalat a lelőhelyen kívüli területen levő ígéretesebb anomáliák értékének vizsgálatát helyezte előtérbe a lelőhelyinéi kisebb mélységben esetlegesen előforduló ércesedés kutatásával. Ez a fokozott ütemű kutatás a Balaton-felvidéki permben a köveskáli területen tulajdonképpen már 1966 második felében megkezdődött. Itt hálózatosán telepített fúrások mélyültek és néhány fúrásban volt jelentős anomália ill. ércadat, de az érckészlet nem volt műrevaló. Emiatt azonban nem állt le a perm kutatása, hanem az eddigi tapasztalatok felhasználásával további perspektivikus fúrások mélyültek. Végül is a literi anomáliához hasonlóan a Kővágóörs-köveskáli területen is az általában vörös színű permen belül a szürke és zöld (pirites) kőzetekhez kapcsolódtak az urán dúsulásai. A lelőhelyhez hasonlóan itt is a redox-potenciálnak volt a legnagyobb szerepe az uránhozó környezet mellett. A perm perspektivikus kutatása (fúrásokkal is) folytatódott Észak-Magyarországon is. A légi mérések újabb jelentős anomáliát mutattak ki Sopron környékén, itt fúrásos kutatás is volt Fertőrákos környékén. A soproni területnek az igazán intenzív kutatása a következő időszakban történt. Érdekességként megemlítem, hogy a légi mérések ekkor is észlelték a Balaton-felvidéki nori fődolomithoz kapcsolódó nagy kiterjedésű, de nem nagy radioaktivitású anomáliákat. Ez az elvégzett vizsgálatok szerint a fődolomit egy meghatározott szintjéhez kapcsolódik. A kőzet színe itt rózsaszínessé változik. Az anomália szinte folyamatos a területen. Az a vélemény alakult ki, hogy ez a kőzet keletkezésével szingenetikus jelenség. A DK-Dunántúlon 1969-ben újra indult a szalatnaki (K-Mecsektől É-ra) kutatás fúrásokkal és 1970-ben be is fejeződött. Az eredmény az, hogy az idősebb kőzeteken nincs perm, a mezozoos rétegsor a Jakabhegyi Homokkővel kezdődik. A korábbi 2 fúrás után szünet következett be a Villányi-hegység és környékének kutatásában. A szünet 1968-ban véget ért és újra indult a fúrásos kutatás. Ebben az időben a kutatásokban nagy szerepe volt Kassai Miklósnak, aki később monográfiát is írt a terület permi és alsó-triász Jakabhegyi képződményeiről. Ekkor vált ismertté a területen nagy vastagságban a felső-karbon homokkő, konglomerátum és aleurolit előfordulása is. A karbon első megjelenését a területen a korábbi tésenyi fúrások bizonyították be. Az intenzív fúrásos kutatás 1970-ben be is fejeződött a területen. Az említett monog-