Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - A nagybányai bányászat félévszázados agóniája - Felsőbánya bányászatának negyven éve
meg. Az ezüst vonatkozásában az összehasonlítás már sokkal kedvezőbb. A mostani mennyiség a hajdan beváltott ezüstnek az 51 százalékát közelíti meg. Az eredmények magukért beszélnek! Csupán egyetlen jelenségre összpontosítva figyelmünket, rögzítenünk kell, hogy Nagybánya körzetének bányászatában mindinkább az ezüst kitermelése és értékesítése válik meghatározóvá. Ez a mutató a termékek értékénél is szembeötlő, de főként a termelés mennyisége szemszögéből vált nyilvánvalóvá. Összességében ez a nagybányai bányászat jelentőségének térvesztését jelentette. S ez a folyamat a 17. század második felében is nyomon követhető. A nagybányai bányászat félévszázados agóniája Már korábban említettük, hogy 1648-ban a Nagybánya környéki bányák müvelésétől mind a város, mind pedig a kincstár visszavonult. Ennek eredményeként egy 1664-ben készült összeírásban és a Nagy verem (most Császárbánya), a Göncvár és a Kisgépely nevű bányák műveletlenül, teljesen elhagyatottan állanak.(73) Minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy 1689-ig, amikor Felsőbánya legjelentősebb bányáinak müvelését a császári kincstár saját kezébe vette át (a körülményekre még visszatérünk), körzetünkben kincstári bányászás csupán Kapnikbányán folyt. Ez azonban az erdélyi fejedelmi kincstárhoz tartozott, míg Felsőbánya, Nagybánya és a tőlük nyugatra elterülő bányaövezet, az 1664-es vasvári béke alapján, már Habsburg ellenőrzés alatt álló terület volt. Magánbányászás csekély nyomaival azonban a század végéig számolnunk kell. Ezek sorát 1651-ben egy láposbányai kísérlet indítja: Feketebányához közel Vasmeczeö Bálint deák, Proczner Mihály és Flach János (mindhárman a nagybányai választóház és pénzverde szakemberei) új bányát nyitottak, melyet Proczner még 1664ben is műveltetett. Kicsit korábban, 1640 körül Pénzverő János deáknak is volt egy működő bányája, amely úgy tűnik, a felsőfernezelyi Borpatak völgyében 1658-ban újraindított bányával hozható összefüggésbe. 1660-ban Német Ádám bányabérlő ellen hitelezői perelnek: annak ellenére, hogy a bányamunkálatokból Németnek 218 forintot érő ezüstje származott, korábbi hitelezőit nem akarta kielégíteni. Nagybánya város törvényszéke, az érvényben lévő bányatörvények alapján úgy határozott, hogy a hitelezők követelését csak részben teljesíti és a szóbanforgó összegből 100 forintot a további bányamunkálatok fenntartására és szerszámok beszerzésére Németnél hagyta. 1672-ben Kádár Bartos bányászott haszonnal a város közelében és tiszta jövedelméből egy aranyat a nagybányai református egyházközösségnek ajándékozott.(74) Felsőbánya bányászatának negyven éve Bármennyire is furcsának tűnik, de az aranyban és ezüstben gazdag felsőbányai bányák müvelése is a 17. században már nagyon költséges tevékenység volt. 1640 és 1689 közötti szűk félévszázad alatt, főként a Vanth és Leves bányák bővítésére és a
