Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - Újabb fellendülés. A csúcson
törődtek. Nem csoda, hogy a 34 éves időszak végére a bányák egy része működésképtelenné vált. Újabb fellendülés. A csúcson A vidék csupán I. Mátyás király trónra lépése után került vissza ismét a királyi kincstár tulajdonába. De már 1445-től kezdve, előbb foglalás majd egyezség révén, Hunyadi János vette kezébe a nagybányai javak kezelését. Az előző fejezetben felsorolt kedvezmények biztosítása mellett, olasz szakembereket hozatott, másrészt Nagybánya városi tanácsának bevonásával új altárókat építtetett. Ez utóbbi kérdésben Körmöcbánya és Selmecbánya segítségét is igénybevette. A nagybányai pénzverőkamara élére ebben az időben az erélyes Zápolya Imre, I. Mátyás későbbi kincstartója, majd nádora került.(24) Megindult tehát a második fellendülési szakasz, mely nagyvonalakban Mátyás király uralkodásával zárult. Nagybánya és környékének bányászata ekkor érkezett el középkori fejlettségének csúcsára. A bányászat és ennek végtermékeként jelentkező pénzverdéi tiszta nyereség nagyságát sejteti mindenek előtt az a tény, hogy 1468. augusztus 30-án Mátyás király által jóváhagyott szerződés alapján Nagybánya évi 13.000 arany forintot fizet a város területén, valamint az aranyosbányai (offenbányai) és szebeni bányakamarák bérletéért.(25)" A történelmet kedvelők nagy örömére a nagybányai pénzverde 1481. november 13. és 1482. május 8-a közötti időszak beváltási jegyzékei ismeretesek. 1480ból a Mátyás király udvarában megfordult pápai nuncius jelentése is témánkat illető fontos megállapításokat tartalmaz. Paulinyi Oszkár még az 1930-as években összevetette ezeket Ulrik Eizigernek a 15. század közepéről származó jegyzeteivel. Ezek alapján Paulinyi, Mátyás király uralkodásának utolsó évtizedére (tehát az 1480-as évekre) a nagybányai pénzverőkamara körzetének évi aranytermelését 2.500 márka aranyban (1 márka = 210-280 g súlyértéknek felel meg) és 7.190 márka ezüstben állapította meg. Ez a fémmennyiség 20.000 aranyforint verését biztosította, ami a nagybányai pénzverőkamarának, felkerekítve, 27.000 forintnyi összjövedelmet biztosított. Ebből az összegből 56,68% az urburából származott, 26,46% az arany, míg 16,86% az ezüstbeváltás utáni kamarahaszonból állt össze. S még egy utolsó Paulinyi adat: a 15. század utolsó negyedében Magyarország aranytermelésének évi átlaga 1.5001.600 kg, amiből a nagybányai kamara részesedése 476 kg, ami százalékra átszámítva közel 32%-nak felel meg.(26) A fenti értékek kapcsán ismét rögzítenünk kell, hogy a szóbanforgó időszakban a nagybányai kamarához az Avas vidékén és Nagybánya körzetében (Kapnikbányát is beleértve) termelő bányák tartoztak. Ezt a jelentős aranytermelést mindenek előtt a Zazarhegy (mai nevén Kereszthegy) körzetében újonan telepített bányák szolgáltatták. Ezek voltak hivatottak pótolni a korábban kiaknázott Frauenseifen néven feltüntetett régi bánya vagy bányák kieséséből fakadó hiányt. Ezen régebbi kitermelés(ek) körzetét Paulinyi a mai Kereszthegytől északkeletre fekvő Ravaszpataki övezetben vélte megtalálni. Számításaink szerint sokkal valószínűbb, hogy a régi Frauenseifen övezetet ellenkező irányban, a város északnyugati részén található Veresvizen kell keresnünk. Ez
