Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA HASZNOSÍTHATÓ ÁSVÁNYAI - Telkibányai opál

leteknél fordulnak elö. Tudományos szempontból azonban igen jelentősek és különlegesek a környéken talált ásványok. Erről számol be Szakáll Sándor könyve. (6) A telkibányai ásványok közül leghíresebbek az opálok, amelyeknek ipari hasznosítása többször felmerült. Az opál története Papp Gábor munkája alapján (50) az alábbiakban foglalható össze: Turóczi László jezsuita tudós említi először egy országismertető könyvében. Öt évvel később, 1773-ban Christian Augustin ab Hortis már részletes leírást ad az opálról. 1777-ben Delius Kristóf Traugott hires Selmecbányái professzor szerez nemzetközi hírnevet az opálnak, amikor a német szakirodalomban önálló nevet kap „Telkebanyerstein" (telkibányai kő) néven. A tokaj-hegyalj

ai opálokkal a legintenzívebben báró Vay Miklós mérnök-tábornok (1756-1824) foglalkozott, aki fél szemét elveszítve hagyta ott a katonai pályát és visszatért Golopra. (44) A leromlott birtokát megpróbálta helyrehozni a környéken található ásványi nyersanyagok felkutatásával és értékesítésével. Úgy látta, hogy az opálok bányászata gazdaságos lehet, ezért az összes fellelhető tokaj-hegyaljai opálból vizsgálatra mintát küldött Born Ignácnak, aki részletes elemzést végzett és leírást adott többek között a telkibányai opálokról is. A minták közül számos darab a bécsi Természettudományi Múzeumban még ma is megtalálható. A telkibányai opállal minden geológus, vagy földtani témában jártas utazó foglalkozott és színük vagy külső megjelenésük alapján többféle néven említi. Fichtel (1791) írja le először a pontosabb lelőhelyét, Cser-hegy farka néven (a mai néven a Kutyaszorító után a Kurta-bérei patak völgye). Az 1788-ban készült úrbéri térképen ez a terület Nemeskő-Bányabérc néven van jelölve Lelőhely-