Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM - A Veresvízi bánya pusztulásának legendája

másodrangú törésvonalon futottak végig és ezek egy csomópontban felerősödve fejtették ki hatásukat. (34) A törésvonalak jelenlétét azóta már más geológiai tanulmányok is igazolták. E tények kapcsán merült fel annak gondolata, hogy Telkibányán is lehetett egy földrengés okozta nagyobb baleset, bányakatasztrófa, ami a későbbi időben okot adott egy ilyen legenda adaptálására. A felkutatott okmány szerint 1443. június 5-én a földrengés olyan iszonyú volt, hogy „hegy és völgy és sok vár és kőház omlott össze. A bányákat és azok tárnáit iszonyú repedések szétszaggatták és köhalmazok csúnyán betemették azokat. "(35) A Buchholtz útibeszámolójában írt pünkösd előtti nap, amit szájhagyomány alapján jegyzett fel, megegyezik ezzel, és a felvidéken feljegyzett katasztrófák idejével. Feltételezhető, hogy ennek a földmozgásnak a hatása nagyobb térségre terjedt ki. Ez az időpont Telkibánya bányászatának virágkorára esik, amikor még nagyobb létszámmal folyt a bányászkodás, és egy ilyen földmozgás okozhatott nagyobb bányaszerencsétlenséget. Ez a katasztrófa nem vezetett a bányászat megszűnéséhez, hiszen e század végén még jelentős volt a termelés. A protokollum szerint is egy „Kassai Úr" akinek a kilétével kapcsolatban csak feltételezések vannak (2), haszonnal folytatta a bányászatot. A földrengés tényét igazolta a Montan GM kutatása, amelyet a Központi Földtani Hivatal megbízásából végeztek 1985-1991 között (5). Az 1994-ben megjelent kiadványban (6) a földrengéssel kapcsolatban az alábbiakat közlik: 17

A Kánya-hegy K-i részén, az új, Hollóháza felé vezető erdészeti út mindkét oldalán óriási tömbökben kovás konglomerátum és rétegezett breccsa anyagú kófolyás