Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - Csallóközi aranymosó-felszerelés a 20. század első harmadában - A szigetközi aranyász technikája és felszerelése

7. Egy vagy több, sötét színű durva posztó, melyet az aranyászdeszkára, a mosópadra terítettek az aranyszemek felfogására. 8. Fa sajtár, melybe belemosták a posztón fennakadt aranyat. 9. Szérke, másként választó vagy himbáló. Lapos, ladikszerü faeszköz az aranyos homok dúsítására. 10. Cserépcsupor az aranyban dús homok tárolására. 11. Lésza vagy léca, nádból készített „fal" szélárnyéknak. Az aranyász egyedül vagy társával (apa és fia) indult útnak a Dunán. Ahol mód volt rá, a part mentén hosszú kötélen húzta egyikük a ladikot, vagy pedig evezve haladtak. A torlatokat, a zátonyokat, a dús fövenylerakódásokat figyelték. A folyó kanyarulatának a belső felén van a legjobb leülepedési lehetőség, itt általában a kvarchomok gránáthomokkal dúsítva található, s a gyakorlott aranyász ezt a vöröses, néha sok méter hosszú sávot azonnal felfedezi. Itt van a legtöbb arany, mert a víz sodra maga koncentrálja az aranyszemeket. De hasonlóan dúsulnak az aranyszemek a zátonyoknak a vízfolyással szembeni részén kavicsok társaságában, ez is kitűnő aranymosó hely. Valahol azonban sohasem keresetek az aranyat: az iszapban, mert oda nagy fajsúlya miatt nem tud eljutni! Ha az aranyász a Duna szigetei, kisebb-nagyobb zátonyai közül alkalmasnak ígérkező helyet talált, akkor ott kikötött ladikjával, és megkezdte első tevékenységét. Lapátpróba. Vaslapátjával kevés homokot vagy kavicsos fövenyt vett fel, és a földre fektetett próbalapátra hintette, majd kissé megmerítette azt a Dunában, és lötyögető, rázogató, előre-hátra lendítő, óvatos és gyakorlott mozdulatokkal lemosatta a homokot a kavicsokkal együtt a lapát homorú felületéről. (3. ábra.) A műveletet néha megismételte újabb vízadagokkal, amíg az égetéstől fekete lapáton nem maradt vissza más, csak a sok ragyogó, csillogó aranyszem. Napfényben különösen jól látszottak ezek a milliméter ezredrészénél is vékonyabb lemezkék, szemcsék. Aranyásza válogatta, hogy ki hány szemmel elégedett meg. Volt, aki beérte