Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - Aranymosás állati szőrmés bőrrel - Aranymosás ferde deszkalapon, asztallapon

Egyik ábráján az érczúzóból kikerült zagy egy csatornán át folyik az enyhén lejtő mosóasztalra, melynek magasabban álló negyedében leemelhető, nagyjából kerek nyílással ellátott, fatábla van. Az aranyszemek a zagyból először ezekben az üregekben rakódnak le, s mikor megtelnek aranytartalmú üledékkel, a fatábla egyik végét megemelve a mosóasztal alá helyezett teknőbe öntik. A mosóasztal alsó háromnegyed része lenvászonnal van letakarva, melynek felületén a finomabb szemek is lerakódnak. A vásznakon fennakadt aranyszemek külön teknőben mosódnak le. A további dúsításhoz csónak alakú teknőcskét, tehát szérkét használnak, melynek ívelt félhenger alakja van. A bányaerekből, valamint a patakok és a folyók fövényéből származó aranyszemcsék kivonásáról azt írja, hogy asztalokon és teknőkben (szérkékben) mossák ki. Agricola mosóasztalai általában négy lábon állnak, vagy két végükön egy-egy pad van alattuk, hosszanti szélüket keskeny léc szegélyezi, s a magasabbik részre engedik a fövénnyel kevert vizet. Vannak olyan mosóasztalok, melyeknek teljes felületét mélyedések, kerek vagy négyszögletes vájatok borítják, hogy azokban ülepedjen le az arany. Megemlít egy olyan változatot is, amelynek felülete azért gyalulatlan, hogy az apró szálkák felfogják az aranyszemeket. Más esetben lóbőrt vagy ökörbőrt terítenek e célból a mosóasztalra. A szőrszálak között leülepedett aranyos fövenyt azután egy vízzel teli edénybe mossák, majd szérkékben dúsítják. Sok esetben a mosóasztal teljes felületét zöld posztóval takarják le, majd vasszegekkel úgy rögzítik, hogy könnyen levehető legyen. Amikor a posztó a rátapadt szemcséktől már aranyosnak látszik, leemelik, és egy edénybe belemossák azt. Mások zöld posztó helyett lószőrrel sűrűn átszőtt posztót tesznek a mosóasztalra, amely durva felületű anyag, tele van csomókkal, hogy a legparányibb aranyszemek is fennakadjanak rajta. Ha megtelt, erről is vízzel távolítják el az értékes anyagot. Agricola munkája alapján megismerkedhetünk a 16. században használt mosóasztalokkal. Érdekes ezzel összevetni a sevillai nemeseknek a történeti részben már említett, 1438-1439-ből szárma-