Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

Az 1760-ík év végéig a pénztárban fenn- A kémlekraju Tir , , , . 1 / 1 1 • czdr járu/ékniaradt 2053 Rfrt. 72 cin. ; azért a kemle-krajczar na

/, 4 ^

rm járulék mázsánként 4 krra leszállittatik. — A ual

° leszállibányapolgársági bányabirósági ülnökök 2 frt napidíjat kapnak. Az elnöknek, saját kérésére egy charta bianka ellenében a pénztárból titulo mutui erga legale Interesse looo Rfrt kölcsönt szavaznak meg. A kincstár kifogásolja a beváltás alá került vörös réznek rossz minőségét és azzal fenyegeti a bányapolgárságot, hogy azt rendelkezésére bocsátja. A nyers réznek legalább 83

c

/

0-et és legkevesebb 10 lat ezüstöt kell tartalmaznia. Glatzinger elnök újévi üdvözletet intéz a bányabirósághoz, melyet Staberhof fer Ad. Ignácz visszonoz. Az 1761. február 2$-cn Lőcsén tartott részleges gyűlés a próbaolvasztás felől kérdést intéz a főbányahivatalhoz, mely azonban minden felvilágosítást megtagad. Több kérvényt terjesztenek fel aziránt, hogy a faggyú kivitele tiltassék be; ugyanazt a kérdést tárgyalja az 1862. deczember 20-án Lőcsére összehívott részi, gyűlés is. síz 176 j. évi február 8-án Mcré?tyben tar- 17 Q 3 tolt közgyűlésen jelen van : Glatzinger elnök, f

eoruár 8Mauksch alelnök, Schneider, Grünblath, Keczkés és Kreichel ülnökök, Rozsnyó, Krompach, Svedlér és Szepes-Remete városok bányanagyjai, Werboth Keresztély, mint Báró Andrássy Károly meghatalmazottja. Keczkés Pál törvényes kamatok mellett 1500 Rfrtnyi kölcsönt kap.