Volny József: Gömör megye bányaipara (1867) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 29., Rudabánya, 2003)

Az arany-, ezüst-, réz- s higany-bányászat Gömörmegyében

Az arán y-, e z ü s t-, r é z- s higany-bányászat G 5 m ö rm egyében. 'Az arany-ezüst és ez utóbbival összeköttetésben a rézbányászat tették le alapját Gömörmegyje legnagyobb községeinek. Rozsnyó, Cselnek, Dobsina, Jólsva, Röcze, Tiszolcz, Berzéthe, Ochtima, Jólsva-Taplócza nagyobbrészt német bányász telepitvényeseknek köszönhetik lótokét. Az aranybányászat azonban nagy kiterjedésű sohasem lehetett: mert habár a 13-ik század második felében IV. Béla király a Bebek családot a berzéthei aranybánya jövedelmével adományozta meg, mégis már maga ez adományozás az aranybányászat csekély kiterjedését és alárendelt fontosságát mutatja : mert tudnunk kell, hogy régi királyaink a gazdagabb aranybányáktól nem oly könnyen váltak el. Az emiitett berzéthei aranybányákon kívül kétségtelen nyomai vannak az aranymosásnak a Rimavicza völgyében, közel Kokova helységhez. Az arany kutatása végett ugyanezen helység határában a B ohato nevű hegyoldalban — nem külömben Nyústyán az Osztra nevű hegyen kivájt tárnák csakis némely bányakedveló'k vérmes reményét bizonyítják: mert az aranybányászat az 1783-ik évben felhagyott Rokfalusi tárnával e megyében végkép megszűnt, az arany mosást pedig az emelkedett munkabér gazdasági szempontból akadályozza. Az ezüst, és ezzel összeköttetésben a réz- és higany-bányászat már a magyarok bejötte előtt virágozhatott e megyében. Ezen bányászat főhelyei : Dobsina és Rozsnyó valának. És minthogy a fentebb említett IV. Béla király a Bebekéknek kiadott adománylevélben a „possessio Dopsucha" is előfordul, és Bebek Miklós fia, László de Dobsina 1326. évben a szepesi káptalan előtt a Korponáról Dobsinára betelepedett több családnak némi szabadalmakat biztosított, magának a mindennemű érezbányászat jövedelmeinek egy harmad részét biztosítván, bizonyos : hogy Dobsina már is a 13-ik század előtt tekintélyes bányatelepitvény volt. Ugyanis Dobsinát IV Béla diplomája azon helységek közé sorozza, „quae quondam Bors Comitis fuerunt," melyek tehát már a magyarok bejöttekor léteztek. Az ezüst és rézbányászat korábbi fontosságát és kiterjedését bizonyítja az is , hogy a 19-dik század első negyedéig Dobsina tőszomszédságában, Sztraczenán nem csak kincstári beváltás létezett, de egy réz-olvasztó is működött. Megemlítendönek tartom még a veszverési, oláhpataki és a nagyhnileczi határokban régenten virágzó rézbányászatot is, mely légin-