Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

]V[ég sokat lehetne merítenem a néphit csodás mélységű bűvös forrásából. Szót érdemelne még a vad vadászat, a bűvös vadász és számos más kisértetek mondája, de — hadd nyugodjanak már a kisértetek'. Úgyis eleget idéztem fel abból a sejtelmes alkonyországból, a melybe tőlünk rég elbújdostanak. De a vadonjainkban élt szellemlények egyikét hadd idézzem fel még, nem is a magam varázsigéjével, hanem azon egyszerű szavakkal, a melyekkel mi, a dobsinai gyermekek, borzongó áhítattal mondottuk el egymásnak az üvegasszony mondáját : ,,Beit abu drèn èn der drèttn Maron ènderan glêsernan steen ès a glêserna truh, èn der glêsernan truh a glêserna fraa. Die leit dat ôw-an schotz und dear ès vörbönschn. Olla siebn joar om sieb'ntn tog vön sieb'ntn mônert hebt sich der steen, die truh mecht sich öf und die glêserna fraa kimmt raus. Benn abear zo dear zeit doar kimmt und dat net derschrêckt, hebt die glêserna fraa ihra hont und binkt-om heg. Hod-er sich èmgadrêt und leeft-er heg, heart-er öw-eemöl, dos abos hènder-ôm kault. Benn er zorèckschaat, gasied-er a kuf met gölt gafèllt, die hebt ober gleich on sich zöreck zö kauln und ès öw-eemöl heg. Schaad-er sich ober net èm, pis er aheem kimmt, kault die kuf kuntanier hender-öm hear und gaheart denn ihm und aus-öm bit a steenreicher moon. En die drètta Maron tarr-er ober net gêhn und ooch ollas ondera muss-er vörgess'n. Benn net, ès der gonza schotz bieder heg."*) *) A dobsinai nép nyelvjárását betűkkel leírva, a sajátságos „e" és „o" hangokat è- és ö-val jeleztem. Az è hang kiejtése egy a magyar é-hangéval, de röviden ejtve, az ê egészen a magyar é, a melynek megfelelő hang az uj felnémet nyelvben nincs. Az Ö sa-