Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Péch Antalról pár szót (Zs.L.)

x 243 x h... én pedig már öreg vagyok, kinek napja megszámlálvák. De nem lennék bányász, ha a cél távolsága miatt lemondanék vállalatomról; a bányász ritkán érheti meg nagyobb vállalatai eredményét, de azért lankadatlan szorgalommal folytatja munkáját, mert tudja, hogy a jó irányban kezdett vállalatot majd célhoz vezetik mások, ha ő már kidőlt!" (Pech: Bányamív.tört. 2.köt. Előszó. 1887.) Ebben a szívet melengető és dobogtató életútban, amelynek itt csak nyers akkordjait pendíthettük meg, valóban mindenki, aki emberit, magyart és bányászt keres, találhat magának bőven hasznosat, szépet és üdvözítőt. Kerestek is, találtak is. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egye sülét ünnepi eseményein 1938-tól - Tassonyi Ernő kez deményezésére és Róth Flóris elnök ajándékaként Pech Antal-serleggel a kezében tart ünnepi beszédet az egyesület „valamely illusztris tagja", leggyakrabban az elnök, vagy alelnök. Az elmúlt 55 esztendőben 16 szónoklat hangzott el Pech Antal életművéről: valamennyi igen alaposan tükrözi - elsősorban a beszéd elhangzásának korát. A teljesség igénye nél kül néhány kiragadott irányjelző gondolat: a magyar szaknyelv és tisztasága, a tevékeny, alkotó rugalmasság, a magyar bányászatban tradíció a haladást szolgálni, szeretet és energia, a kőolajipar fej-