Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Középkori falkép-festészet a gömöri bányavidéken. (Edita Kusnierová - Tököly Gábor)

A középkori falképek kutatásának történetéből A gömöri falkép-együttes kutatásának és fokozatos felfedezésének a kezdetei a 19. század utolsó harmadába nyúlnak vissza. A műemlékvédelem első intézményei úgy Magyarországon, mint a Csehszlovák Köztársaságban a kezdetektől figyelmet fordítottak a gömöri régió templomaira, ahol is már az első helyszíni kutatások igazolták a szakemberek elvárásait. A 19-20. század fordulóján az építészeti emlékek műemléki felújításának nagyszabású tervei mellett megkezdődött a bennük található falképek feltárása, dokumentálása és felújítása is. Az ezirányú tevékenységet Gömör területén Gróh István restaurátor, a budapesti Iparművészeti Főiskola professzora irányította, aki munkacsoportjával feltárta és alaposan dokumentálta a ma ismert gömöri középkori falképek többségét. Néhány falképet (Hizsnyóvíz, Süvete) P. J. Kern restaurált 1930 és 1940 között. A gömöri falképek kérdésköre időről időre felkeltette a hazai és külföldi szakmai közvélemény figyelmét. Értelmezésüket illetően párhuzamosan két irányzat bontakozott ki. Amíg a hazai [értsd: csehszlovák, illetve szlovák] szakemberek (Dvoráková - Krása Stejskal) hajlamosak voltak az erőteljes szász hatásokat feltételezni, addig a magyarországi szerzők (Prokopp Mária, Radocsay Dénes és mások) a korabeli itáliai falkép-festészet felé való tájékozódást helyezték előtérbe. A festett gömöri középkori templomok ezidáig legkiterjedtebb és legátfogóbb műemléki kutatását az 1970-es évek végén valósította meg az a kutatócsoport, amelynek tagjai PhDr. Milan Togner, Jirí Josefík festőművész, egyetemi docens és Székely László szobrász-restaurátor volt. A kutatás az akkori Rozsnyói Járási Műemlékvédő Hivatal megrendelésére készült. A munkacsoport Hizsnyóvízen, Köviben, Gecelfalván, Karaszkón, Krasznahorkaváralján, Kiettén, Hárskúton, Ochtinán, Pelsőcön, Rákoson, Rimabányán, Rimabrézón, Rostárban és Süvetén végzett kutatást és tovább gazdagította ismereteinket a vizsgált emlékek keltezésével, kölcsönös kapcsolataikkal és művészettörténeti értékelésével kapcsolatos kérdésekben. Új megállapításokkal és új szempontok fel-