Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1935-1936 (HU-SEKL 1.a 63.)

1936.06.16., 10. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 19. Dr. vitéz Tátrallyay / Wein / Zoltán m.tanár engedélyt kér, hogy előadásait a jövőben az új orr-gége klinikán tarthassa - 20. Verebély Tibor köszöntése II.oszt.érdemkereszttel történt kitünt. okán - 21. Dr. báró Korányi Sándor és Dr. Grósz Emil ny.r.tanárok búcsúztatása

az utolsó, amelyen őket körünkben üdvözöl­hetjük. A két, az egész világon ismert ne­vű professor társunk egyszerre való távozá— sa olyan vesztesége karunknak, amilyent hosz— szu története alatt keveset ért meg. Mindketten Hazánkban és külföldön is az egész budapesti kar tekintélyének emeléséhez nagymértékben járultak hozzá. Magam is kül — földi utazásaim alkalmával, amikor fakultá — sunkról szó volt, többször hallottam Korányi és Grósz nevét mint a pesti egyetem híressé­geiét emlegetni. Legutóbb is a lyoni egyetem a diszdoctorrá promoveáltak fényes sorában a magyarok részéről Korányi Sándor bárót és Grósz Emilt avatta fel. Magyarországon is mind— * a ketten olyan kiváló orvosi iskolát terem — tettek, ahonnét a legelsőrangu szakemberek ke­rültek ki, akik a magyar orvostudománynak min­denütt elismerést szereztek. Úgy Grósz Emil, mint Korányi Sándor báró munkaképessége, szellemi energiája csorbítat­lan. Nagy kára tehát a kiképzésnek, hogy az ő munkakészségük tovább nem vehető igénybe hiva­talosan. De én azért remélni szeretném, hogy ők segítségüket a fakultástól nem vonják meg ezután sem. Erre a segítségre pedig nekünk továbbra is szükségünk van. Korányi professor már kilátás­ba helyezte, hogy a klinikán tovább is dolgoz­ni kiván, Grósz Emil pedig kedvenc működési te­rületét, az Orvosi Továbbképzés munkáját nem adja fel. Mi még ezért mindkét professor úrtól hasznos szolgálatokat remélünk és tanácsukat fogjuk kérni ezután is, mert nem nélkülözhet­jük az ő nagy és kipróbált tapasztalataikat A A x-C- 15 -10 5 r. jr* '

Next

/
Oldalképek
Tartalom