Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1934-1935 (HU-SEKL 1.a 62.)

1934.11.13., 3. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 14. A tüdőbeteg pavillon létesítése tárgyában készített ellenmemorandum megküldése Dr. Tuzson János egyet. ny. r. tanárnak

- 16-.-188

lésének, gyakorlása és további fejlesztése.

E téren éppen az utóbbi években világszerte nagy tekintélyre szert tett magyar sebésiságkiala is beigazolhatta, hogy a tüdőbetegségnek számos megfelelő alkalmas esetét sebészileg aranylag igen rövid idő alatt pl. pár hónapon belül nemcsak meggyógyítani, de munkaképessé is lehet tenni, szemben a régimódi költséges és hosszadalmas szanatóriumi kúrákkal. Ehhez természetesen kiválóan felszerelt és e tekintetben kiválóan speciálisan szakképzett orvosi személyzettel ellátott intézmények kellenek. Ami sebészeti egyetemi klinikáink ezt mind készen adják, őket nem lehet pl. távoleső klimatikus helyekre sem kitelepíteni, sem lépten-nyomon kirendelni, tehát a tüdőbeteg kórházat az ő közelükben kell létesíteni. Ezt a mi szegénységünkben a takarékosság is igy parancsolja. h másik rendkívüli fontos szempont a’tüdővész elleni általános küzdelemre minden egyetemünkről kikerülő orvost képessé tenni. Ezt sem lehet elérni a medikusoknak tavoleső szanatóriumokba való alkalmi kirendeléseivel, hanem csak úgy, ha az ő megszokott egyetemi munkáterűiétűk, tehát a klinikák közvetlen közelségében nyújtunk erre igazi gyakorlati alkalmat, amivel nap- mint- nap élhetnek. Ez a két fontos körülmény késztette tanártestületünk kebeléből kiküldött: br. Korányi Sándor, Verebély Tibor, Herzog lerenc, Bakay Lajos és Balogh Ernő ny.r.tanárokból álló bizottságot arra, hogy ismételt tanácskozások után 1934.április hó 9-iki ülésében azt az egyhangú határozatot hozza, miszerint egyetemünk tüdőbeteg -pavillonját leghelyesebben a botanikus kertből átengedendő telekrószlet felhasználásával