A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. február 17., 5. rendes folytatólagos

- 20 -34.

Á gégészeti tamzék betöltése ügyében kiküldött bizottság nevében Verebély Tibor előadó beterjeszti a bizottsági ülések jegyzőkönyvét

mellékleteket:)

Bókay János nan fogadja el a bizottság javaslatát és sajáálja, hogy őt a kar a bizottságba ki nem küldte, bár erre reflektált volna szakmájánál és munkásságánál fogva. Meghívásra csak szakmájában munkatársai közül messze kimagasló egyént lehet ajánlani, de itt ez az eset nem forog fenn. Lénárt doctoitbecsüli, 6 kiváló^gyakorlati szakember, de tudományos értékére nézve utal magántanári képesítésére, ami bizony nem simán f oly ott le. A javaslat card inál is hirbájának tartja, hogy a többi számba vehető pályázó működésével egyáltalán nem foglalkoztak, sőt Lénárttál sem foglalkoztak behatóan. Jól ismeri a laryngológiai irodaimat, de Lénárt munkáiban alig talál két olyan dolgozatot .amivel magának ő ebben nevet szerzett. Arra a

kérdésre, hogy kik azok, akik még figyelembe

0

lettek volna veendők és a jelentésben méltatandók, rámutat a kolozsvári magántanár Gyergyayra, annak egy, a gégészeti diagnostika terén a külföldön is elismert munkája van; arról teljesen megfeledkeztek, de tudományos munkássága tekintetében Paunz Márk is annyira felette áll Lénártnak, hogy a versenyt ez vele fel nan veheti. Lénártnak egyetlen nagy előnye az, hogy nagy beteg anyaga és egy töké*■

letesen felszerelt kórházi osztálya van, de ennek kedvéért ilyen nagy concessiókat tenni

és a

bizottság javaslatát, [d.sz.