Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
A német nyelvű krónika magyar fordítása
fele, a következő házakat a fogadótól le- és felfelé elbontották. Nagy ijedtség volt, az emberek ijedtségükben mind kifutottak a templomból, a prédikáció végét nem várták ki. Ebben az évben kevés, de jó bor termett, akóját hamarosan 4 birodalmi tallérért, a két és három évvel ezelőttit pedig 5, 6 forintért adták el. Úgy tűnt, mintha áremelkedés következne be a bort illetően. A gabona kevés asztagot adott, azonban a szemtermése jól volt, a zab és az árpa is jól termett, hajdina viszont kevés lett, mert a korai dér tönkre tette. 76. (179-183. p.) 1658-ban grófok, bárók és más országos rendek képviselői és előkelő nemes urak tanácskoztak a városban, azonban csak három napot maradtak. Hogy mit is intéztek el, azt az élet mutatta meg, amikor június 6-án és 7-én két ezred haderő vonult el [Sopron mellett], akik erőszakkal akartak a Pócsi kapunál a városba bejönni, a kapukat azonban mindenütt erősen őrizték, így el kellett vonulniuk. Csak 2,3 vagy 4 embert engedtek be, hogy kenyeret, bort és hadfelszerelést tudjanak venni. A parancsnoki kar azonban három napon át Ruszton táborozott, a többiek Balfon, Rákoson és Meggyesen. Innen a Szigetközbe vonultak, ott mindent leraboltak, elpusztítottak és tönkretettek, sírnivaló és szánakozásra való volt, amit műveltek, talán még ősi ellenségünk, a török sem tett volna ennyi kárt. Június 21-én a jégeső a Kreuz és a Sauerbruner szőlőket teljesen elverte és nagy kárt okozott, többen szinte a hegyjoggal kapcsolatos díjakat sem tudták kiegyenlíteni. Dió nagyságú kövek hullottak alá eső vagy víz nélkül. Az itteni szőlőhegyet is jég verte, a kövek azonban esővel érkeztek és a záporral hullottak le, így semmit nem lehetett érezni és a vihar károkozás nélkül elvonult. Július 31-én Ő Császári és királyi felségét, legkegyesebb királyunkat és urunkat, Lipótot Frankfurtban római császárrá koronázták, amiért itt örömünnepet tartottak. Mivel az öröm- és hálaadó ünnepségre munkanapon került sor, a következő módon tartották meg ünnepélyes keretek között. Háromszor meghúzták a Szent Mihály templom harangját, a harmadik harangszót követően a tisztelt és bölcs városi tanács, valamint a külső tanács tagjai az Előkaputól párt alkotva felmentek a Szent Mihály templomhoz és a keresztény közösséggel együtt részt vettek az istentiszteleten, amely a következőképpen zajlott le. Először szép zene szólt énekkel, orgonával, trombitával, hárfával, hegedűvel és más hangszerekkel kísérve. Ezt követően Schubert János úr felment a szószékre és prédikációt tartott, melynek során elsőként Istennek mondott szívből köszönetét, hogy О királyi felségét Isten kegyelméből római császárrá koronázták. Ezt követően bensőséges imát mondott el О Császári és királyi felsége, a mi legkegyesebb királyunk és urunk, Lipót hosszú és tartós egészségéért, hosszú életet, szerencsés kormányzást és védelmet kívánva neki valamennyi ellenségével szemben. A prédikációt követően az istentisztelet ismét a fent említett zenével fejeződött be. Az istentisztelet végével Paur Lőrinc városkapitány, Winter Mátyás városi hadnagy 160 emberrel - valamennyien iparoslegények - a külváros terén felsorakozott, s elrendelte, hogy muskétáikkal három üdvlövést adjanak le. Hasonlóképpen minden ágyút és szakállas puskát körben a városfalakon háromszor elsütöttek a római császár és király őfelsége tiszteletére. A polgármester ekkor de Zuanna Péter Menyhért, a városbíró de Zuanna György Menyhért volt, hála Istennek minden szerencsésen lezajlott. 161
