Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

VII. FRIGYES — élve jogával — méltányos áron eladta Heinrich Christopher Weissbriachnak a várakat, amelyeket a kevéssel azelőtt készült békefeltételek alapján átengedtek neki. Ám ezt olyan feltételek mellett tette meg, hogy ne érhesse jogosan a vád, miszerint a békekötéssel szemben járt el. E várak között volt Fraknó, avagy Forchtenstein, amelyet a Weissbriachok több mint egy évszázadon át teljes hatalommal birtokoltak.

118 Eközben MÁTYÁS, aki messze a leginkább törekedett az ország javára, Weissbriachot részben uralkodói eszközökkel, részben háborús fenyegetéssel saját pártjára állította, és Frigyes halálakor

119 a visszatérés jogán újból egyesítette Magyarországgal Fraknót, Fásvárat és Kobersdorfot, s ebből következőleg felséges bőkezűséggel a soproni főispáni címet adományozta WelssbrtachnakJ

20 így, amikor az ország gyeplőit MÁTYÁS után ULÁSZLÓ vette kezébe, e várakat és uradalmakat Magyarország erősségei közé sorolták, habár a Weissbriachok birtokolták őket. Ulászló azonban kénytelen volt visszaadni azokat a császárnak ama békeszerződés alapján, melyet 1491-ben, Szent Fénárd ünnepe utáni bétfőn

l2i Foz^onyban MIKSA császárral kötött. Ide másolom a békekötési okmányokból az erre vonatkozó határozatot: „Ami a Magyar Királyság határain belül lévő várakat és városokat, úgymint Vasvárat, Forchtensteint, Kobelsdorfot, Hornsteint, Rohoncot vagy Rechnitzet, Gunst, Bersteint, és más egyéb helyeket illett, melyek a néhai Mátyás király háborúja előtt ő szent császári felsége kezén voltak, megegyezés jött létre arról, hogy mindezen helyek, Rechnitzet és régi tartozékait kivéve (melyet ő császári felsége különleges kegyével Wilhelm Paumkircher úrnak adott őfelsége levele szerint), őfelségénél maradjanak, a korábbi, fent említett, MÁTYÁS király idejében ő császári felségével kötött korábbi szerződés és egyezmény érvénye és tartalma szerint. De minthogy Vasvár, Forchtenstein és Kobersdorf a mai napig Ulászló király úrnak vagy alattvalóinak a kezén vannak, elhatározták, hogy ezeket a helyeket tartozékaikkal együtt ugyanazon Ulászló király a császár kezébe köteles átadni Szt- Gertrúd legközelebbi ünnepnapjáig, amely 1492. március 17-én van; szigorúan érvényben marad viszont a korábbi szerződésben lejegyzett és e helyekkel kapcsolatos összes fettétel, különösen az e helyek lakosainak megadóztatása ügyében az, ország megvédéséért indított általános hadjárat esetén, valamint a győri egyházat, vagy az ország más egyházát illető jogok ésjoggyakorlás ügyében." Stb.

b,)122 így került vissza Fraknó vára, avagy Forchtenstein újra meg újra az ausztriaiak hatalmába. VIII. Történt eközben, hogy a Weissbriachok nemzetsége, mely virágzása alatt végig viselte Sopron vármegye főispáni méltóságát, a XV. század végén teljesen kihalt.

123 Azt lehetett volna gondolni, hogy végre ekkor kiszabadítják Fraknót az idegenek hatalmából, és a hozzá hasonló A császár Weissbriachnak adja: Corvin alatt egyesül Magyarországgal A pozsonyi békekötés értelmében ismét visszaadja Ulászló Miksa császárnak Fraknó a Weissbriachok után a% ausztriaiak hatalmában maradt b) Lásd: ZsÁMBOKl: Appendix Rerum Hungaricarum.! Lásd továbbá: BoNFlNI, 746. oldal, 26.! Ezeket a békefeltételeket akkor is érvényben akarták tudni a karok és rendek, amikor igen igyekeztek az ország helyreállításán. Lásd: I. FERDINÁND XI. dekrétuma, 63. tc.!