Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

hogy szakasztott úgy néz ki. Mások, akik soha nem ismerték, a márványfeliratból értesülhetnek a szobor méltóságáról. így szól ugyanis: GALÁNTAI ESTERHÁZY PÁL, ISTEN KEGYELMÉBŐL A SZENT RÓMAI BIRODALOM HERCEGE, FRAKNÓ ÖRÖKÖS GRÓFJA, A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA, A KL'NOK BÍRÁJA, ARANYGYAPJAS LOVAG, SOPRON, PEST, PlLIS ÉS SOLT VÁRMEGYÉK FŐISPÁNJA, Ö CSÁSZ. ÉS KIR. FELSÉGE BELSŐ TANÁCSOSA, KA^_ MARÁS, A MAGYAR KIRÁLYSÁG DUNÁNTÚLI RÉSZEINEK, AZ ALSÓ-MAGYARORSZÁGI VÉGEKNEK FŐPARANCSNOKA, ÉS MAGYARORSZÁGI HELYTARTÓ AZ 1688. ÉVBEN XVI. §. E csillag lehullása után — PÁLT értem ezalatt —, a családban bírt elsőszülöttségi jogánál fogva Mihály vette át a hercegi címet és a soproni főispáni tisztséget. Amikor e magas tisztségekbe és a fraknói uradalomba beiktatást nyert, semmi mást nem lehetett hiányolni benne, csak a hosszabb életet. Ha ennek eleget tett volna, a neki alávetett népet, valamint a Sopron vármegyei lakosokat arra a reményre jogosította volna fel, hogy ha atyjával nem is egyenlő, de vele csaknem felérő gazdát, illetve főispánt kapnak. Ám a végzet akaratából MIHÁLYNAK hamar el kellett távoznia ebből az életből. A családi törvény szerint fivérére, JÓZSEFRE kellett volna szállnia az említett méltóságokkal járó kiváltságoknak: ám, jóllehet fiatalabb volt, őt is korán elragadta a végzet. Fia, PÁL ANTAL követte, akinek kora zsengébb volt annál, mint hogy akár a hivatalokat, akár az uradalmakat és régi címeket megkaphatta, illetve igazgathatta volna. Ezért a családi perlekedések lecsendesültével a császár az uradalmak feletti gondnokságot Starhemberg és Erdődy György grófoknak adta, a soproni főispán helyettesi tisztét pedig Esterházy János grófnak, egészen addig, amíg a hosszú külhoni tartózkodásából visszatérvén PÁL ANTAL — a király tudtával, sőt, már annak parancsára — ősi jogon beiktatást nem nyert az Esterházyak minden vagyonába és méltóságába. Erről a maga helyén részletesebben beszéltünk.

162 Hogy pedig mindezt bővebben előtárjuk, Fraknó várának leírása indított minket. Mert e vár Pergamon volt az egész elmúlt században az Esterházy-család számára, [s az is marad], amíg csak virágzik e híres nemzetség; így szűkkeblűnek tűntünk volna, ha nem tesszük hírnevét sokkal nagyobbá, mint amekkora eddig volt. Áldás kísérje! A várhegy lábánál hasonnevű mezőváros fekszik, amely nem túl népes, de azért nincs is híján a lakosoknak. Az itt lévő kolostort Esterházy Pál herceg a szervitáknak építtette, s minden olyan jövedelemmel ellátta, amit elégségesnek gondolt eme egyházi rend eltartásához. Minderről legyen elég ennyi: most haladjunk tovább.