Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)
A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)
Szabó Károly adta ki. Az említett kötetek nem vegyes tartalmú feljegyzéseket hanem, az illető városok pénzügyigazgatási adatait tartalmazzák. 11 Amint rövid ismertetésünkből látható, a középkorban a számadáskönyvek készítői számos más jellegű információt rögzítettek, olyanokat, amelyekkel munkájuk során találkoztak, illetőleg olyanokat, amelyeket lejegyzésre méltónak tartottak. Hasonló a helyzet a városkönyvek esetében. A szakirodalom szerint a szorosabb értelemben vett városkönyvek vezetését a számadásoknál valamivel később, a 14. század végén kezdték el. 1390-ben indult és 1517-ig tartalmaz bejegyzéseket az egyik soproni városi könyv, a másik 1393-ban indult, ám 1374-re visszatekintő adatokat is tartalmaz, és 1472-ig vezették. 12 A soproni városkönyv mellett a latin nyelvű kassai Acta iudiciaria civitatis Cassoviensis (1393—1405) is megelőzi az első fennmaradt bécsit, amelyet 1395-ben fektettek fel. 13 Ha a kassai és eperjesi városkönyv nem maradt volna fenn, könnyen úgy vélhettük volna: évszámok sorrendjével bizonyítható a városi írásbeliség és német nyelvű változatának nyugatról kelet felé terjedése, ami Közép-Európát tekintve helytálló megállapítás. Az írásbeliség megjelenése az AlpokKárpátok régión belül egy-egy városban azonban attól függött, volt-e az illető városi tanácsban igény erre, illetve találtak-e olyan jegyzőt, aki alkalmasnak bizonyult a munkára. A könyvek nyelve szintén hasonló körülményektől függött. A városkönyveket a 15. században egyre-másra fektették fel, Körmöcbányán, például 1426-tól. 14 Közülük több elveszett, mint például a királyi székváros Budáé, valamint Szegedé. Az utóbbi létéről például Lukács zágrábi püspök egyházi adománya révén tudunk. Ugyanis amikor szülővárosa egyik plébániájának 1501-ben adományt tett, amelyben kápolna építését és két káplán eltartását biztosította, nem felejtette el megjegyezni, hogy az oklevelet másolják be a városkönyvbe, amelyet a fentiekkel szemben nyilvánvalóan latin nyelven vezettek. 15 Latinul folyt a városi ügyvitel Zágrábban, Zsolnán és Kassán. Zsolnán később latinról németre, majd cseh nyelvre váltottak, az utóbbi városban latinról németre. 16 Eperjesen egy időben, épp úgy mint Sopronban, két könyvet is vezettek, a városkönyvet, Eperjes szabad királyi város jegyzőkönyvét (1424—1509), és Eperjes város néhány német nyelvű bejegyzéstől eltekintve latin nyelvű végrendeleti könyvét (1474—1513). A jegyzőkönyv nyelve 1449-ig latin, majd német, 1491-ben vegyes, 1492-től pedig ismét latin. A 11 Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation. Hrsg. Ausschuss des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde. I. Bd. von c. 1380—1516. Hermannstadt 1880; Szabó Károly: Kolozsvár város 1496-iki számadása. Történelmi Tár 1883. 571—584. 12 Sopron szabad királyi város története. II. rész. I. kötet. Végrendeletek és egyéb feljegyzések. Közli: Házi Jenő. Sopron 1930. 13 Acta iudiciaria civitatis Cassoviensis 1393-1405. Das älteste Kaschauer Stadtbuch. Bearb. Ondrcj Halaga. München 1994. (Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission. 34. Bibi. XIII— XVI.); Brauneder, Wilhelm - Jaritz, Gerhard: Die Wiener Stadtbücher 1395-1430. Ted I.: 1395-1400. (Fontes rerum Austriacarum. Abt. 3. Fontes iuris Bd. 10.) Wien-Köln 1989; Brauneder, Wilhelm Jaritz, Gerhard - Neschwara, Christian: Die Wiener Stadtbücher 1395-1430, Ted 2. 1401-1405. Fontes rerum Austriacarum. Abt 3. Fontes iuris Bd. 16.) Wien. 1998. 14 Csukovits Enikő: i.m. 2002. 15 Reizner János: Szeged története IV. Oklevéltár név- és tárgymutató. Szeged. 1900. 90—92. 16 Solymosi László. Kézirat.
