Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)

A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)

tekét, tulajdonviszony-változásokat és más bejegyzéseket tartalmaznak, Fejérpataky László számadáskönyveknek tekintette, valójában városkönyvnek nevezhetjük őket. Közülük a legrégibb (1364—1426) Selmecbánya könyve, amely a lakosság számára, az adózásra, a pénzértékre, a városnak a tárnokmesterhez és a kamaraispánhoz fűződő viszonyára, valamint másokra tartalmaz fontos forrásanyagot. A kötetbe — Csukovits Enikő kigyűjtése szerint — a 62 év alatt a városi tanácsnak mint törvénykező szervnek a működéséről szóló több mint 200 bejegyzést tettek. A könyvet kezdetben latin nyelven vezették, majd az 1390-es években vegyes, később német nyelvű lett. A város díszes borítójú városkönyvét 1432-ben fektették fel.

6 Pozsonyban 1364 óta maradtak fenn külön füzetekben vezetett számadások, amelyek egyebek mellett Zsigmond király és más nagyúri vendégek ott tartózkodásának költségeiről őriztek meg feljegyzéseket, de tartalmaznak a céhekre vonatkozó adatokat is. Az ún. Protocollum Actionale az 1402—1506 közötü időszakból tartalmaz bejegyzéseket, a Protocollum Testamentorumot pedig 1427-ben fektették fel. A számadáskönyvek összefüggő sorozata 1434-ben kezdődik. A differenciálódás a 15. században tovább folytatódott.

7 Besztercebánya számadásai (1386—1399) töredékesek, ám jogi természetű és krónikás bejegyzéseket is tartalmaznak, hasonlóan a Selmecbányái kötethez. Nagyszombat vegyes nyelvű könyveibe (1394—1455) a gazdasági ügyvitel adatai mellett az egyes főuraknak adott ajándékokat is feljegyezték, valamint megőrizték a husziták ellen tett intézkedéseket.

8 Sopron pénztári köteteiről a maguk helyén szólunk majd. Bártfa számadáskönyve (1418—1444) a mindennapi életre vonatkozó számos adatot őrzött meg, egyebek mellett szolgálati szerződéseket és a vászonkészítésre vonatkozó adatokat.

9 Körmöcbánya, Eperjes és Zólyom városi számadáskönyvei ugyancsak értékes adatokat hagyományoztak az utókorra.

10 Kassa város számadáskönyvei 1431-től maradtak fenn. Az erdélyi városok közül a Nagyszeben, Beszterce és Brassó levéltáraiban középkori számadások sokasága maradt fenn. Közülük adott ki főképp Nagyszebenre vonatkozó számadásokat 1880-ban egy vaskos kötetben az Erdélyi Honismereti Egyesület választmánya (Ausschuss des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde). A kötetben két korábbi számadás mellett 1467-től 1516-ig terjedően szerepelnek a források, amelyek latin nyelven készültek. Kolozsvár 1496-ban készült számadását, amely ugyancsak latin nyelvű, 6 Csukovits Enikő: Bűn és büntetés a középkori városi gyakorlatban. A Selmecbányái 14—15. századi városkönyv bűnesetei. Történelmi Szemle 2004. 1-2. 144, 148-149. Uny. Bártfától Pozsonyig. Városok a 13—17. században. Szerk.: Csukovits Enikő - Lengyel Tünde. Bp. 2005. Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 35. 198—244. 7 Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Bp. 1885. 39-75. (a továbbiakban: Fejérpataky), és Szende Katalin szíves közlése. 8 Fejérpataky 76-144. 9 Fejérpataky 163-167. 10 Fejérpataky 619—645.; Iványi Béla: Eperjes város középkori számadáskönyveinek jogtörténeti vonatkozásai. In: Fejérpataky emlékkönyv. Bp. 1917. 243—262.; Sasinek Viktor Ferenc: Zólyom város számadásaiból 1400-1470. Történelmi Tár. 1893. 361-368.; Demkó Kálmán: Kassa város régi számadáskönyvei 1431—1523. Kassa. 1892. Kemény Lajos: Kassa régi számadáskönyvei 14311533. Kassa 1892.