D. Szakács Anita: 16-18. századi orvostörténeti vonatkozású végrendeletek; A kora újkori Sopron város egészségügyének társadalomtörténeti forrásai (Sopron, 2008)

SONIA HORN-MONIKA GRASS: A középkori és kora újkori egészségügy struktúrái. (Áttekintés)

tudtak szert tenni. 1591-ben például Leonhart Eberhart és fia, akik mindketten szemészek, illetve sérv és kőhajtással foglalkozó orvosok voltak, elnyerték az engedélyt arra, hogy egész Ausztria területén szabadon gyakorolhassák hivatásukat, melyről egy pecséttel ellátott igazolást is kaptak.

51 1728-ban Kismartonban kimutatható a seborvos Johann Georg Obstfelder működése, aki szemészként és „vándorló sebészként" is tevékenykedett.

52 Gyakran szereztek szemészek fogorvosi, valamint sérvkötői és kőhajtói tevékenységről is képesítést. Ez nem arra vezethető vissza, hogy az illető ne lett volna elég leterhelve a szemorvosi teendőkkel, hanem azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezek a mesterségek különösen nagy jártasságot igényeltek. Ezeket a specialistákat semmiképpen sem lehet a kuruzslókkal egy kalap alá venni, hiszen többnyire őket is az orvostudományi kar vizsgáztatta és approbálta. Pédaként Gottfried Marquard álljon itt, aki a sziléziai Liegnitzből (ma Legnica, Lengyelország) származott, és 1685ben szemorvosként, valamint sérvkötő- és kő haj tóként a bécsi egyetem orvosi fakultásán vizsgázott. Orvosi kvalifikációjának köszönhetően 1706-ban külön Esterházy Pál herceghez hivatták Fraknó várába, feltehetően egy sérvműtét lefolytatására.

53 A források jelentősége a regionális kutatásokban Egy 2007-ben a Burgenländische Forschungen sorozatában megjelent regionális történeti tanulmány a három Sopron vármegyei Esterházy uradalom, Fraknó, Kismarton és Szarvkő egészségügyi ellátottságával foglalkozik 1770-ig.

54 Ez a három uradalom azért is nagyon érdekes, mert a kora újkorban az AlsóAusztriai Kamara igazgatása alatt álltak, a fraknói uradalmat 1626-ban, a kismartoni és a szarvkői uradalmat 1647-ben csatolták vissza a Magyar Királysághoz. Míg addig az alsó-ausztriai, Erms alatti szabályok voltak érvényben, a viszszacsatolás által a jogállás is megváltozott, még ha nem is mindig közvetlenül. Ennek a régiónak a fürdősei és seborvosai eredetileg a bécsújhelyi fürdőscéhhez tartoztak. I. Lipót császár 1668-as kiváltság megerősítésében még kísérletet tett a leválási törekvések visszaszorítására, azonban 1705-ben végleg bekövetkezett a soproni fürdőscéhhez történő csatlakozás. Mindez már nem vált visszafordíthatóvá, ahogy VI. Károly császár (magyar trónon III. Károly király) bécsújhelyi fürdősök számára 1719-ben kiadott kiváltság megerősítése is közli.

55 A soproni fürdősök céhszabályzata egyértelműen különbséget tesz fürdős és borbély kö51 AFM IV. 454. 52 GRASS, 2007/A. 46. 53 GRASS, 2007/A. 54 skk. 54 GRASS, 2007/A. 55 GRASS, 2007/A. 12.