Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS

Dalmáciát Horvátországgal,

97 mondjon le Bosznia-Hercegovina kormányzásáról, és azt ruházza át Magyarországra. Március 14-én Josef Scheier keresztényszocialista képviselő figyelmeztetett arra, hogy amennyiben Magyarország el akar szakadni Ausztriától, ebben nem lehet megakadályozni. Azt is hangoztatta azonban, hogy ha menni akarnak, azok mehetnek, akik nem az osztrák birodalomfélhez tartoznak. Magyarország nyugati, német területein élő honfitársairól azonban Ausztria nem lesz hajlandó lemondani.

98 1905-ben a bécsi Alldeutsches Tagblatt javasolta, hogy Ausztria terjessze ki igényét az ún. Hienzenlandra, azaz Magyarország német nemzetiségi többségű határterületeire.

99 A lapban 1905. február 26-án megjelent cikk már összekapcsolta a nyugat-magyarországi térség kérdését a Schönerer-féle tervezettel.

100 1906. június 17-én a Szudétavidékről származó Josef Patry tanár jelentetett meg újabb írást az újságban, Nyugat-Magyarországot Németausztriához címmel. Patry ebben megjövendölte a birodalom bukását. Szerinte a feldarabolással járó nemzeti osztozkodás során Német-Ausztriának igényt kell formálnia a Duna és Rába közötti térségre Pozsonnyal, Győrrel, a Duna mellett Komárommal, valamint a Rába mentén egészen a stájer határig terjedő területekre, Szentgotthárd központtal. A nyelvhatártól távolabb eső Győrnek egyébként kereskedelmi funkciót, Komáromnak - az 1848-49-es tapasztalatok alapján - stratégiai szerepet szánt az írás szerzője. A magyar lakosságú területekért kárpótlásul ő is boszniai és dalmát vidékeket ajánlott fel Magyarországnak kompenzációként.

101 Patry 1906 novemberében javasolta olyan szervezet életre hívását is, melynek célja a német gazdasági és kulturális hegemónia visszaállítása lett volna a délkelet-európai térségben. E célkitűzés jegyében bontotta ki zászlaját 1907. március 9-én Bécsben a „Vereins zur Erhaltung des Deutschtums in Ungarn" elnevezésű szervezet. Működését meghatározta az 1907:XVII. te, a „lex Apponyi" is, melyet a nemzetiségekkel szembeni magyar elnyomás újabb mérföldkövének tekintettek. Amellett, hogy az egyesület az egzisztenciájában fenyegetett magyarországi németség gazdasági és kulturális helyzetének javításán fáradozott, lelkesen foglalkozott a magyar birodalomrésszel szemben megfogalmazott államjogi követelések vizsgálatával is. Gregor Meidlinger az egyesület elnökhelyettese a Reichspost című bécsi lapban közölt tárcájában hívta fel a figyelmet arra, hogy a nyugat-magyarországi németek minden elnyomás ellenére - vagy tán épp a miatt - németnek vallják magukat, és mindenkor készek Ausztriához csatlakozni. 1913-ban az egyesület kilencedik helyi csoportjaként megkezdte munkáját a Deutsche Landsleute aus Ungarn nevű társaság is, olyan résztvevőkkel, mint a bánáti sváb Johann Umlauf, az erdélyi szász Ernst Friedrich Beer, továbbá a nyugat-magyarországi kérdésben utóbb kulcsszerepet játszó és a későbbi Burgenland első tartományfőnökévé kinevezett Alfred Walheim.

102 Az első világháború végéig - mindezen kezdeményezések ellenére - nem beszélhetünk nyugat-magyarországi kérdésről. A viták elméleti síkon mozogtak, igazán komoly hatást nem váltottak ki a politikai színtéren. Az erdélyi, bánáti németekhez képest gyengébb német nemzeti érzületű nyugat-magyarországi németség nem rendelkezett politikai képviselettel. Saját 97 Az eredetileg Horvátország fennhatósága alatt állt és 1102-ben Kálmán uralkodása idején Magyarország részévé vált Dalmácia az 1797-es Campo-Formio-i békével került Ausztriához. 98 Idézi: Schlag 2001. 40. o. 99 Soós 1962. 6. o. 100 Schlag 2001. 39. o., Schönerer egyébként az Alldeutsches Tageblattot kiadó Alldeutscher Verband meghatározó személyisége volt. Lásd Ormos 1997. 34. o. 101 Streibel 1994. 60. o. Patry tervezete szerint csaknem 900 000 ember - köztük csupán 345 705 német - került volna Ausztriához, szemben a Dalmáciából és Bosznia Hercegovinából Magyarországhoz csatolandó 2 200 000 többségében délszláv alattvalóval. Lásd Schlag 2001. 45-46. o. 102 Steribel 1994. 65. o.