Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE
30. kép - Katonakórház az állami felsőbb leányiskola tornatermében 1915 iskola és az állami leánygimnázium mellett szükség van-e még egy középfokú leányiskola fenntartására. A közgyűlés és a törvényhatósági bizottság úgy döntött, hogy az iskolát továbbra is fent kívánja tartani. Az iskolában óraadó tanárok oktattak, részben a város által felkért, részben a kultuszminisztérium által ide beosztott tanerők. 1922-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium állami kezelésbe vette az iskolát, véglegesítette az addigi igazgatót, Radó Imrét, és kinevezett rendes tanárokra bízta az oktatást. 273 3.2.7. Nevelőintézetek Az oktatási-nevelési intézmények egy sajátos csoportját alkotják a nevelőintézetek. Ez az iskolafajta — jellegéből adódóan — nemcsak a szorosabb értelemben vett iskolai képzésre, hanem a közösségen, valamint a gyermeki élet minden színterét felügyelő, másfajta tanár-diák kapcsolaton keresztül a nevelésre is sokkal hangsúlyosabb odafigyelést tett lehetővé. A család hiányát a gyerekek egész életének rugalmas keretet adó napirend, a korszerű pedagógiai módszerek természetesen nem tudták pótolni, de sok esetben — a fogyatékos, vagy az árva gyerek életében — ez volt az egyetlen lehetőség az iskolai képzésükre. 3.2.7.1. Első lépések a hátrányos helyzetű gyermekek oktatása terén: a Siketnéma Intézet A siketnéma oktatás Cházár András kezdeményezésére 1802-ben indult meg hazánkban. A váci intézet mintájára hozták létre aztán a budapesti izraelita siketnéma intézetet, a temesvári, aradi, kaposvári, kolozsvári és budapesti állami siketnéma intézetet 1803 és 1841 között. Az intézetek célja az volt, hogy növendékeiket a beszédtanítás mellett gyakorlati ismeretekre oktassák, hogy azok a nyolcadik osztály elvégzése után önálló kenyérkereső munkára legyenek alkalmasak, mint iparostanoncok, rajzolók, esetleg iparművészek. A siketnéma oktatás 1900 körül kapott újabb lendületet, ekkor nyílt meg a kecskeméti, szegedi, jolsvai, debreceni, egri, körmöcbányai, ungvári és pozsonyi , intézetek mellett a soproni intézet is. 274 Hódori és Szent-Tamási Tóth Antal sopronnémeti középbirtokos 1900 őszén Vácott járt és meglátogatta a siketnéma intézetet. Az ott látottak mély benyomást tettek rá, azonnal egy nagyobb összeget ajánlott fel az iskola számára. Borbély Sándor, a váci siketnéma intézet igazgatója nem fogadta el a pénzt, hanem azt javasolta, hogy az ország nyugati részén is alapítsanak egy siketnéma gyerekeket oktató iskolát. Tóth Antal tízezer koronát ajánlott fel az intézet céljaira, melyet aztán végrendeletében tizennégyezer koronára egészített ki. Sopron vármegyében a hivatalos statisztikák szerint 1900-ban 328 siketnéma élt, ebből 48 volt mindennapi, 34 ismétlőiskola köteles. A váci intézet 1802 és 1902 között összesen 27 növendéket fogadott a megyéből, Fejérből 39, Győrből 27, Mosonból 18, Pozsonyból 49, Vasból 30, Veszprém megyéből pedig 34 diák tanult itt. Mindeközben egy-egy megyében az 1900-as évben a tanköteles siketnémák száma a száz év alatt a váci intézetben kiképzést nyert növendékek számának többszörösét tette ki. 275 Nagy volt tehát az igény egy ilyen intézet felállítására az ország nyugati részén. Sopron Vármegye és Sopron Város törvényhatóságai egy-egy albizottságot küldtek ki, hogy megvizsgálják az intézet felállításának lehetséges módozatait. A két albizottságból alakult vegyes bizottság javaslatait mindkét törvényhatóság elfogadta, és elhatározták, hogy a tervezett siketnéma intézetet egyelőre internátus nélkül hozzák létre, és folyamatosan bővítik hatévfolyamossá. A vegyes bizottság által kidolgozott szervezeti szabályzatot és felügyelő bizottsági ügyviteli szabályzatot 1903 júliusában fogadta el a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Siketnémák Sopron Vármegyei és Sopron Városi Államilag Segélyezett Intézete 1903 októberében nyílt meg. Az első osztályt ideiglenesen a város által rendelkezésre bocsátott városi óvoda Uszoda utcai épületében helyezték el. Az intézet fenntartására Sopron vármegye évi 2000, Sopron város évi 1000 koronát szavazott meg. A harmadik fenntartó, az állam gondoskodott a tanárok fizetéséről. Az intézet fenntartására emellett a vármegyei községek hozzájárulásai, alapítványi kamatok, évi gyűjtések, fizető növendékek eltartási hozzájárulásai, és a tandíjak szolgáltak. 276 A váci, majd temesvári intézetből érkezett Zádor Endre igazgatósága alatt az első évben 16 tanulót fogadtak.
