Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

A TÉKOZLÓ EPILÓGJA A lélek összetört, összetörik a test is. Mi zárja le a kört? Ármány? Bitófa? Pestis? Rozsdásodom, habár voltam én is gavallér; futott a víg batár s gurúlt, gurúlt a tallér. A tallér elgurúlt, én is gurúltam véle. Hagyjuk e kusza múlt árnyékát. Mindenféle szenzációkra ,vágy az ember nyughatatlan, izzad velem az ágy, mint tűz felett a katlan. Ablak mögött tavasz, nyár, ősz, tél andalognak, de engem behavaz szennye az angyaloknak. ízt, színt, szimfóniát! ringasson anyamell! dicsérjen szóvirág! A lélek útra kel; nem aratott babért, elázott, semmivé lett. Jobbfajta szivarért eladó itt egy élet! 50