Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

vezette a télben, és nézte, hogyan hagyják őket sorra maguk mögött a megrakott szekerek. Tragikus fiilmjelenet volt most Morvái számára a temetési menet. Kiégett, kopár tájon fekete ruhás, fáradt emberek vonulnak énekelve, s halkan, susogva száll lábuk nyomán a por. S a menet lassan haladt az utcán, átment a hídon, emelkedő utcaközökön vonult felfelé, ki a faluból a temető felé, kiért a tiemplomközbe, s öregmama egyszerre ott volt az őszre készülődő, aszályverte természetben, amelyben élt. S a fák sárguló levele most őérte hullott, pengve szakadtak le az ágakról a levelek, és a földre esve megzörrentek, és a füvek nem tudták megkönnyezni Öregmamát, mert hosszú hetek óta nem volt eső. Vörösessárga agyäg a temető földje, a sírásóknak keményen meg kellett dolgozniuk, hogy vagy két méter mély sebet vájjanak a domb testébe. Pedig nem új a sír, ott fekszik már a mélyén Morvái nagyapja, Öregmama férje, és a fekete márvány sírkő felirata szerint „várja hű nejét", s a nyitott sírt három oldalról aranyrögökhöz hasonló darabos földrakások veszik körül. A sírásók két gömbfát tesznek a sír fölé, és. ráhelyezik a koporsót. A pap imádkozik; a temetődomb széles térségében szava erőtlennek tetszik, elkapják a távolságok, s az ég kupolája ne:m veri vissza, mint a boltozatos templommennyezet. A temetődombon a pap szava is gyenge emberi sző. A sírásók kötelet húznak a koporsó alá, és lassan leeresztik. Az aranyló rögrakások között, az éles falú üreg torkában tehetetlenül tűnik el a koporsó. Morvái a sír fölé hajol és utánanéz. A Nagyasszony jut eszébe; az ő szemében lát néha a sírhoz hasonló szorongató mélységeket, amikor az öregasszony fél és üldözőire panaszkodik. Ilyenkor mintha mély üreg lenne a szeme mögött, sír, mely a koporsóra vár. Talán minden félelem mögött elrejtve és felfedezetlenül a halál áll, talán az ember életében nincs is semmi más, ami elemi erővel nyugtalanítaná és rémítené, csak a halál. Éneklés közben a koporsó fedelére hantok hullanak, szaporán kopognak, és néha nagyot puffannak, mint ahogy 212.