Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

a sofőr nem nézett hátra, nem kérdezte, hová mennek, tudta a kötelességét. Már a Duna-ihídon robogtak, s ahogy beértek a városba, a nyomozó aroéle állandó megvilágításba került. — Leigyen nyugodt. Néhány információra van szükségünk csupán... — Ügy látszik, fontosnak tartotta, hogy megnyugtassa. Alattomosan lopakodott belé a (nyugtalanság. Nem tudja, kik ezek az emberek, talán nem is az államvédelmiek emberei, nem ikérte az igazolványukat, is most már ez nevetséges lenne. Eszébe jutott egy történet: éjszaka beteghez hívták otthon a körorvost, töbib férfi jött érte autón, és magukkal vitték. Az orvos jóhiszeműen velük ment, kötelessége, hogy beteghez menjen éjszaka lis, álmos volt és gyanútlan. Másnap reggel messze a várostól találták meg az árokparton, eszméletlenül. Majdnem agyonverték. Soha senki nem tudta meg, kik voltak a titokzatos férfiak, imiért tették, az orvos sem heszélt az esetről soha. Hónapok múlva felépült, zárkózottá és magába nézővé vált, óvatossá, pedig azelőtt jó kedélyű, társaságszerető ember volt... Morvái félni kezdett. Félelme egyre nőtt, beleémelyedetit a gyomra, és a rettenet súlya alatt majdnem felkiáltott. Feldobbanó szívvel gyűrte le a kiáltást, és igyekezett meggyőzni önmagát, hogy félelme alaptalan; még a város utcáin robogtak, ismerős mozik, üzletek és kocsmák előtt, gyalogosan is sokszor végigjárta ezt az utat, nincs mitől félnie. Aztán a fények megfő,gytak, a nyomozó arcéle helyenként újra homályba veszett, s ő már közömbössé vált magával szemben. Biztosan nem lesz baja, mert semmi roszszat nem tett. Balra tértek, aztán újra balra, kinyílt előttük egy magas épület keskeny vaskapuja, szögletes udvaron állt meg az autó. Az udvart körülvevő magas épületek fénytelen ablakokkal néztek ile az udvarra. .Kiszállták, hosszú csigamenetben csavarodó lépcsőn mentek fel, Morváinak sejtelme sem volt iróla, hányadik emeleten járnak. A szolba kopár és szürke, bútorzata egy asztalka írógéppel és két szék. Az ablakon nincs függöny, a falak csupaszok. 192.