Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Szórványmagyarok

Duka Zólyomi Norbert Szórványmagyarok Míg Erdélyben a szórványkérdésnek egész irodalma fejlődött ki, sőt ennek nyomán széles körű gyakorlati munka is megindult, Szlovákiában a szórvány fogalma csak 1938 óta vált ismeretessé. 1938-ig a szlovákiai magyarság súlypontja a déli perem összefüggő etnikumán nyugodott. A csehszlovák idők húsz éve alatt az északi szórványok semmiféle különösebb szerepet nem játszottak. 1938-ban azonban - a második kisebbségi sors idején - hirtelen kellett a szlovákiai magyarságnak rájönnie arra, hogy a Pozsony és Nyitra körül zártan felsorakozó magyar tömegeken kívül számszerűleg és jelentőségben is igen fontosak az északi városok és községek magyar lakosai. A szlovákiai magyarság rájött arra, hogy ezekről az igen értékes részekről nem mondhat le, sőt mind a szám, mind a jelentőség érdekében velük kell elsősorban foglalkoznia. Hogy ezek a nehéz poszton kitartó magyar nemzettestvérek mit jelentenek, azt a szlovákiai magyarság számszerű vizsgálata megmondja: Az 1930-as statisztika szerint a fontosabb szórványokban a következő számú magyarság élt (a legújabb népszámlálási adatok még részletesen nem ismeretesek): Újbánya 52 Bárt fa 128 Ivánka 181 Szentgyörgy 82 Főrév (Zabossal együtt)* 1049 Récse 82 Stom fa 64 SzőHős 21 Dévényújfalu 87 Breznóbánya 65 Kjsgaram 24 Besztercebánya 434 Göllnicbánya 91 Szomolnok 110 Girátfalva 25 Galgóc 109 Újvároska 61 237