Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Szórványmagyarok

Az 1918-as hatalomváltozással együtt járt a szórványmagyarság katasztrofális legyengülése. Mivel éppen a szórványokban állandó jelleggel bíró népi elem igen kevés volt, itt okozta a tömeges magyar elköltözés - elsősorban a magyar hivatalnoki és alkalmazotti rétegek tömeges elvándorlása - a legsúlyosabb következményeket. Igen nagy számban önként, elég nagy számban kényszer hatására távoztak el 1918-1920 között a szórványokból. Számuk kétes. A különböző becslések szerint 15 000-100 000. Sokan lelkileg léptek ki ekkor a magyarság köréből. Akárhányan voltak is azok, akik eltávozlak, s üres posztokat idegenek prédájára hagytak maguk mögött, itt mutatkozott meg a magyar népi elem gyér jelenlétének, a magyar háztulajdonos polgárság hiányának katasztrofális hatása a maga teljes egészében. A nagyarányú elköltözést az ifjúság menekülése követte: hosszú ideig az volt az elv a szórványokban, hogy a fiatalok, az utánpótlás ott, ahol családja addig élt, a szórványban, illetve Szlovákia területén nem boldogulhat. A fiatalok szinte kivétel nélkül itthagyták a szórványsorsot, és Magyarországra mentek elhelyezkedni. Az eredmény az volt, hogy bizonyos helyek: Lőcse, Besztercebánya, Zsolna utánpótlás, tetterő, szervezési kedv és lehetőség nélkül maradtak, és a kihaló nyugdíjas rétegek ritkuló soraiban minden magyar munka természetszerűen lehetetlenné vált. 1918-1938 között a magyar politikai, kulturális és szociális munka sem törődött nagyobb mértékben a szórványmagyarsággal. Ez az időszak volt a szlovákiai szórványmagyarság legválságosabb ideje: utánpótlás és támogatás híján egymás után csendesedtek el az egykori hangos, életkedvtől duzzadó őrhelyek. A megmaradtak önmagukba húzódtak vissza. Szervezési, egyesületi munka ezeken a tájakon az elmúlt csehszlovák időkben alig volt, Eperjesi és néhány szepesi várost kivéve, ahol még volt magyar ifjúság. 1936 óta friss szellő fúj a szórványokon végig. A helybeli pártszervezetek hosszú szunnyadás után a magyar egység és az aprómunka jegyében fokozott működésbe kezdtek. Midenfelé megalakultak a Szlovákiai Magyar Kulturális Egyesület fiókjai. Fejlődésnek indult a magyar könyvtárügy. A szórványmagyarok egyszerre annak is tudatára ébredtek, mit jelent a magyarság részére az utánpótlás, a legértékesebb kincs: a magyar gyermek, és mindenfelé fokozott érdeklődés nyilvánult meg a magyar iskolaügy iránt. Ezt a kibontakozó fejlődést az 1938-as államfordulat és az önálló szlovák állam megalakulása ismét hosszabb időre megakasztotta, de az 1941-es év elején bekövetkezett események, a magyar párt bejegyzése és a SZMKE engedélyezése reményt adnak arra, hogy a nagy nehézségek közepette is súlyos, de kitartó munka árán a szórványmagyarok teljesíteni fogják nagy hivatásukat: őrhelyek lesznek nehéz poszton, és hidak egy szebb fejlődés felé. 246