Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus

hogy az uralkodói főkegyúri jog a köztársaság megalakulásával a köztársaság szuverén jogköréhez tartozik, míg a Szentszék a kánonjogra hivatkozva azt vitatta, hogy a főkegyúri jog személyhez kötött jog, s csak az uralkodó gyakorolhatja. Ha megszűnik az uralkodó hatalma, ezen jognak gyakorlata a Szentszékre száll vissza, mert általában innen származik az uralkodók főkegyúri joggyakorlata is. A Szentszék álláspontja győzött, és 1920-tól kezdve a Szentszék nevezi ki az egyes püspökségek élére a megyéspüspököt, illetve apostoli kormányzókat. Templomaink, plébániáink, iskoláink a világháborúban lerongyolódtak, különösen régi, szűk, egészségtelen iskolaépületeink vallottak szégyent a modern iskola higiéniás előírásaival szemben, az iskolai hatóságok pedig rideg következetességgel hajtották végre az iskolaépületekre vonatkozó, a kisiskolás törvényben gyökerező megintési jogukat. De csakhamar öntudatra ébredt a katolikus magyarság akarata. A szlovákiai magyar katolikus intelligencia, papok és világiak már megjárták a nagy Prohászka püspök iskoláját, a kontemplativ élet mellett a védekező és alkotó, a lelkesedő, egyszersmind cselekvő katolikusok útját. A közönyös jozefinista katolikusság helyett öntudatos, dogmatikus, morálisan, hierarchikusan gondolkodó aktív társadalomba ütközött a kulturális, szociális, karitatív életet teljesen elnyelni akaró etatizmus. A megmozdulást a lelkészkedő papság indította el; kezet fogva a világiakkal, erős akarattal fogott hozzá az építéshez. Templomokat restauráltak, plébániákat építettek, az iskoláknak új otthont teremtettek, a katolikus egyesületeket megtartották, életet öntöttek beléjük: új, pezsgő katolikus élet vette kezdetét. A magyar katolikusok célkitűzései határozottabbak, eszközei célravezetőbbek, eredményei biztosabbak lettek volna, ha a katolikus magyarság szervezett egységet alkotott volna. Történt ugyanis kísérlet a szervezkedésre a nagyszombati apostoli kormányzóság területén, eredménnyel is járt, de a megalakult szervezet csak a katolikus magyarság egy részét, a vikariátus magyarságát kapcsolta össze; célkitűzéseiben a nyugat-szlovákiai érdekek lebegtek szeme előtt, erőforrásaiban is inkább csak a nyugaton rendelkezésre álló tényezőkkel számolhatott. Az 1924. év nyarán Komáromban megalakult Katolikus Nagybizottság csak a nagyszombati apostoli kormányzóság egyházközségeinek szövetségét jelentette. A papképzésen kívül nem is volt kialakult programja, de az alkalmi feladatok elvégzéséhez akarattal fogott hozzá. Mikor néhány évi működés után feloszlott, két értékes alkotást hagyott maga után: a komáromi katolikus magyar kisszemináriumot és a komáromi katolikus magyar internátust. Amikor az Apostoli Szentszék a nagyszombati vikariátus területét az esz162