Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

németek, magyarok, ruszinok nem. A németek követeltek maguknak képviseletet, de elutasították őket. És így a másodrendű polgárok alacsonyabbrendűségének érzetével kísérték a magyar ajkú polgárok a forradalmi nemzetgyűlés forradalmi újításokat jelentő törvényhozását egész feloszlatása napjáig. E törvények közt volt a szociális biztosítási törvények, a munkanélküliség elleni kötelező biztosítás és annak állami segélyezése, az állami hivatalnokok és alkalmazottak átvételének törvénye, a bankóbélyegzési törvény, amely Szlovákiában 55 százalékos vagyonelvonást jelentett, de amelynek végrehajtásánál Kárpátalja még súlyosabb veszteséget szenvedett, mert ott a papírtpénzt 10:1 arányban váltották be, a földreformtörvény, amely a 250 hektár fölötti birtokokat lefoglalta földosztás céljaira, a pozsonyi egyetem és a középiskolák nacionalizálása, a vagyondézsma, amely 1-30 %-os vagyonleadást rendelt el, a háborús vagyonnövekedésre kiszabott érzékeny adó, a szövetkezetek csehszlovák irányítás alá való központosítása, a nyelvtörvény, a választási törvény. Ezek az újítások - a nyelvtörvényt kivéve - mind általános jellegűek, szociális vagy gazdasági indoklással bírók, nemzetiségi különbség nélkül mindenkire vonatkoznak, alkatilag tehát nem vádolhatók nemzetiségi elfogultsággal. De a végrehajtásuk során tág tér nyílt az egyéni elbírálásra, és gyakorlatilag szinte korlátozatlan diszkrecionális jogokat nyújtottak a végrehajtó szerveknek. így a hadikölcsön lebélyegzésénél súlyos egyenlőtlenség mutatkozott. Bizonyos közületektől az állam magasabb árfolyamon váltott be hadikölcsönkötvényeket, ezek milliókat nyertek, az egyes emberek alig néhány százalékot kaptak. Hadiköcsönkötvény éppen a németek, magyarok kezében volt a legtöbb - a csehek a háború alatt is tartózkodtak a hadikölcsönpapíroktól -, s így a beváltás hátrányai elsősorban ezt a két kisebbségi nemzetet érintették. Hasonlóan fájdalmas volt a magyar posta-takarékbetétek beváltatlansága is. Az osztrák postatakarékkal gyorsan rendezték a kölcsönös követeléseket, a magyar posta-takarékbetétek vagyongyarapodási adóját meg kellett fizetni, de a követelést nem lehetett adó fejében az államra átengedményezni. 1927ben valorizálták a követeléseket, még mindig nem fizették ki. Itt is a kárpáti országrészek polgárai szenvedtek hátrányt. Még a választókerületek beosztásában is mutatkozott nemzetiségi mellékíz, mert míg a magyar jellegű Érsekújvári kerületben 1920-ban az egy mandátumra 27 652 szavazat, a kassaiban 27 743 szavazat kellett, addig az ország valamennyi többi 19 választókerületében 24 ezren aluli volt a választási szám: például Liptószentmiklóson 17 679, Eperjesen 18 022, Túrócszentmártonban 19 182, Nagyszombatban 21 892, Besztercebányán 21 992. Más szóval míg egy szlovák mandátumhoz 1920-ban átlagban 19 753 szavazat kel106