Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Hajnali harangszó

'MÉCS LÁSZLÓ HAJNALI HARANGSZÓ Kongatom piros harangom, ifiu szívem kongatom. Szörnyű éj volt: a megörült csillagok mind vért röhögtek, vad vigyorral vért köpött a máskor lányos, szűzi hold. És az ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt. Álmodott vad háborút és vér csurgott le testén, lelkén s népek közt és szívek közt a szivárványhíd leszakadt... Jaj, mocsár van, fortelem van még mindég a lelkek telkén, Sátán gubbaszt éltünk fáján s mind levágja ami jóság bimbósodva kifakad. Elég volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre! Milliónyi kakas torka! kurjants, hajnalt hívogass! Minden szívből, piros szívből kukorékold fel az égre! Minden vándort útra küldj és minden csirát szólogass! Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. Undorít a lápos róna. Szent magasba lesz lakásom: égig ér a jóság tornya, már ezentúl ott lakom s két szemem csak ámul minden apró élet-mozduláson s kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. Most idézlek minden szépség, minden dolgok színessége, minden magból minden élet, minden szívből minden jóság jöjj elől Színesedjetek harasztok, mókázz virgonc ágak vége, bár már dér puhít kökénykét s zúzmarás a legelő. KoIIószárnyban is pír lappang s minden ember-szívbe mélyen vár a jó mag, melyet egykor elszórt a nagy Magvető: minden szívből minden bíbor hajnalodj most szent-kevélyen! Csábíts célok mágnesujja, lábat messze szöktető! Minden munka célhoz érjen, darvak szárnya délre szálljon, minden bokron szél zenéljen, felhő, forrás, fussatok, égi jóság, harmatozz s légy mézes szó a szitkos szájon! Mëék^-cKongatom piros harangom, ifjú szívet kongatok. 10?