Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

SZALATNAI REZSŐ : Lőcse Mint a vándordiák, ki végigjárta a nevezetes iskolás városokat s ódon várfalak, híres templomok, félezeréves városházák, úri kúriák és útszéli csárdák padjain teleirta a noteszét, fáradtan és teli szívvel ülök a lőcsei kaszinó olvasótermében s nézem, hallgatom e polgári szigetről az örök várost, mely egykor maga is sziget volt az államban. Kint az uccán zeneszóval menetel egy ezred katona, hazafelé a hadgyakorlatokról. Az augusztusi levegőben már az ősz finom ízei susognak. S mintha hangja lenne mindennek. Itt benn, a nagy tükrök alatt, csöndben és változatlanságban ülnek a tisztes öreg urak és olvassák az újságot. Az óra halkan, de határozottan ketyeg. A füstrágta falakon megszólalnak a színes képek s az angol vadászjelenet, a száguldó arab lovas képe lassan összekeveredik a lágy, poros és szivarszagú levegővel s a bóbiskoló fehérhajú olvasókkal. Mintha a szoba nagyot sóhajtana. Kinézek az ablakon: ez itt a híres piac s mennyire megnyugtató! A háta mögött kéklenek a hegyek, mély fenyveserdők örök zúgásukkal. A házak sorban állnak a helyükön, de mintha csak illemből hallgatnának, csak némi izgatottság kellene, tüstént megszólalnának. A harangok konganak csupán, mint akit mindenáron vallomásra bírnak, holott nyilván ők is inkább lógnának itt némán, mint a gerendák és a falak. Ennek a végtelen és különös csöndnek nagy mondanivalója van. 219 »