Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Szép Ernő: Lopni
Iľľ van a községen végig, micsoda vak csend. Nem hallatszik már ilyenkor a kútágasnak a nyöszörgése, se egy szekérnek a messzi csörgése ; az ólban a tehén elrítta már a fájtdalmat a fia után, a kutya komék is elugatták a mai napra valót szekér ellen, kódus ellen, szomszéd eb ellen, liba meg veréb ellen ; a holdat ugathatnák legfeljebb, ha még kedvük volna nyilatkozni, de a hold is lefeküdt ma este odafenn a sötét égen egy felhőbe, akár a csősz a mezőn a boglyába. Olyan csend van, ezekből a sápadt kis házakból, mintha kihalt volna a világ, mintha mese volna, ami egész nap itt hallatszott, a veszekedés, az átkozódás, a sir.a r lom, mintha a rémült emberi élet elmenekült volna erről a Földről. Egyszerre csak az itéletcsöndben itt a hosszú utcán egy udvarban valami háborodott zenebona támad. A tyúkketrec népe ijedt föl álmából. Mert ők is elaludtak végtére szépen, kakasok meg tyúkok, meg jércék ; ez a társaság megy a leghamarabb aludni, de ez alszik el legkésőbben. Helyezkednek, tetvezkednek, torzsalkodnak, le-lebuknak a lécről veszekedés, mozgolódás közbe, ha semmi bajuk se bírnak nyugton ülni, míg egy szikra éberség van a testükben, rettenetes ideges népség ez. Megültek és álomra pottyantották a fejüket végre, csak a kotlós kotyogott, sóhajtozott alvásában is, szegénynek két anyányi jércéjét fogták meg ma reggel, az anyjok szemeláttára metszették el a gégéjüket, délebéd lett belőlük. Meg a többi tyúk meg a jércéje iá mind rezzent egy szer-m ásszor és borzolódott ; talán csak az esti hűvösségtől, talán a szomszéd kuvasz kergeti őket álmukban, vagy még attól a sakáltól reszketnek ma is, aki az ősanyjhkat leste valaha Afrikában, aki elől a tyúknemzet a falombba meg a sziklára menekült az esti sötétség lehulltával. Hű, micsoda égszakadás, földindulás lett abban a halk tyúkketrecben. Egy sötét ember állott a ketrec előtt, kegyetlen nagyot húzott valami doronggal arra a gyönge fajalkotmányra. Meg még egyet, meg egy harmadikat is mindjárt. Aki kakas, tyúk, jérce abban a ketrecben együtt volt, toár az első dorongszóra felugrott a levegőbe, kábán és vakon jajveszékeltek, mind ki akartak repülni, elfelejtve hogy börtönben vannak, verdesték a léceket, verdesték /2
