Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Valóság és kultúra a csehszlovákiai magyarság életében

magyarságképlet problematikáját reprodukálja a maga módszere és stílusa szerint. Tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos uralkodó társadalmi érdekeltségek történelmi kifejlődésük folyamán a maguk valóságos szerepének elhallgatására s így az egész társadalmi valóság el ferdítésére, sőt feledésére késztetik az irodalmat, művészetet és tudományt. Társadalmi szereptudat aligha működik itt még közre a valóságtól így eltérített kultúratermelésben, s kezdetleges, fejletlen, megakadt kultúráról beszélhetünk, de csak addig, amíg egy ellentett társadalmi érdekeltség a valóság maradéktalan visszaadásának követelésével a felszínre nem hozza a valóság eltakarásában érdekelt erők és a kultúra tudat alatti kapcsolatait, s a kultúra mestereitől a valósággal szemben tudatos állásfoglalást nem követel. A csehszlovákiai magyar kultúra esetében az osztályellentétek és politikai harcok megrázkódtatásaiból határozottan felmerült már a valóság kulturális reprodukciójának követelése. Szó sem lehet tehát itt már arról, hogy ez a kultúra bizonyos osztályok és politikai pártok hatáskörében mintegy gyermeki ártatlansággal ölthetné még magára a tényeket elkendőző jelleget. Csehszlovákiában ezek után nem lehet szó kezdetleges, maradi kultúráról, hanem csakis éretten kibontakozó magyar kultúráról, s ha ellenőrző számonkérésünk mégis kedvezőtlen válaszokra talál, akkor ennek egyetlen oka az, hogy a valóban korszerű csehszlovákiai magyar kultúra a mai viszonyok közt leütött, szétszórt, elfojtott. Nemrégiben a pozsonyi Az Út ankétot rendezett az írástudók árulásáról. A füleki zománcedénygyár félparaszt- és szakmunkásai tárták itt fel a maguk realizmusában Szlovenszkó legalacsonyabb munkabérekkel dolgozó gyárüzemének viszonyait Győry Dezsővel, a Kisebbségi Géniusz és az Újarcú magyarok költőjével szemben, aki egy színes riportjában a válság közepette is teljes üzemmel dolgozó zománcgyár igazgatójának szervezői zsenialitását zengte. Hasonlóan állították szembe a népsors megrázó tényeit az író felelőtlen fantáziájával azok az oroszkai cukorgyári munkások is, akik Egri Viktor hangulatos cikkét a nagyszombati cukorgyár gépcsodáiról és munkaritmusáról vették bonckés alá. Győry Dezső és Egri Viktor, tehát két hangsúlyozottan kisebbségi magyar író e szembejutása a csehszlovákiai magyar népvalósággal csupán kiragadott példa, de ugyanez a helyzet végig a kisebbségi magyar szellemi élet egész vonalán. 162