Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza
Mivel tetszését világosan tudtomra adta, ezt a viselkedést csak úgy magyarázhatom, hogy nem akarja olcsón adni ismeretségének értékes ajándékát. Ezzel érezteti, hogy ő is értéket ad az enyémért. Ez nemes valuta! Ez nem holmi csiribiri varrólány. Ez nemes vad, mondén nagy nő! Ezért küzdeni kell, erőfeszítéseket tenni. Ez királynő, aki a hódolókhoz van szokva. Am legyen, de a végén úgyis a királynő lesz a hódító férfi rabszolgája. Ö, mily gyönyör, milyen kilátások, ilyen asszonyt végül is birtokba venni! Ezért a célért Cinege úr kész volt tovább küzdeni. Egyelőre nem a középkori lovagok vértjében s lándzsájával, hanem kézzel-lábbal, könyökkel és ezüst markolatú sétabottal. Mert már künn voltak a nagy köröndön, és az embertömegben nem volt könnyű az előrejutás. Cinege úr azonban behunyt szemmel is megtalálta volna a helyes irányt a „Réve d'amour" bűvös felhőjében. A tülkölő, üvöltő autók, csengető villamosok, dübörgő autóbuszok forgatagában a világítótorony lámpájába rohanó bogárként követte szépséges választottját. A nagyvárosi káosz fölött ívlámpák, reflektorok, fényreklámok sugárözöne örvénylett, de azért Cinege úr biztos szemmel megtalálta vágyai célpontját, amint éppen a gyalogjárók számára szabadot jelző közlekedési lámpát figyelte. Cinege úr mögéje állt, s a megadott jelnél vele együtt indult. Egy egészen röpke kis oldalpillantás a hölgy részéről elárulta, hogy észrevette Cinege úr jelenlétét, s egyelőre ez elég is volt. A körönd közepén közlekedési rendőr állt. A szép asszony, mikor hozzá ért, hirtelen megállt, s fél szemmel újra meggyőződve Cinege úr jelenlétéről, ezt mondta: — Biztos úr, ez a majom már néhány utcán át üldöz. Szabadítson meg tőle! — S közben azzal a gyönyörű kesztyűs kezével csak úgy a válla fölött a sóbálvánnyá dermedt Cinege úrra mutatott. A sóbálványok között szerencsére különbségek vannak. Van olyan, amelyik örökre mozdulatlan. De van olyan is, amelyik kellő pillanatban a mozdulatlanságot a legnagyobb fokú agilitással képes felváltani. Cinege úr a sóbálványok 294