Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Tőzsér Árpád (1935) - Ajnácskő

Ajnácskő Valamikor anyám itt lánykodott. Megnézem még egyszer: kicsiny, kopott falucska. Középkorból itt maradt tekintélyes vára majd ellöki, mint a kis gyereket a nagy kalap. Ritkán járok benne, de ismerem minden csücskét, akár a tenyerem. Kusza, mintha vert seregből maradt volna. Hegyek állják körül, talán félnek: a maradék is szétszalad. Drága anyám múltja szaladna szét. Itt született, itt törte kis fejét először csókon, s itt botlott bele apám, a kóborló mesterlegény. Itt minden zug ővele van tele. Ajnácskő! Forgatom, nézegetem, mintha itt helyhészkedne kezemen. Kísértést is érzek; zsebre rakom az egészet, s akkor veszem elő anyám lánykorát, mikor akarom. 223