A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Peéry Rezső: A szlovenszkói magyar irodalom válsága

családi, polgári és magyar erényeinek dicsérete, szkepszis a szocializ­mussal szemben, vallás, metafizika, miszticizmus, a jóság heroiz­musa és igy tovább. Az utolsó induktiv akciót az itteni magyar szellemtörté­netben, mely, mivel kulturát akart, magában hordozta a polgári formák elleni veszélyt, — megfojtotta a kisebbségi magyar burzsoá osztálytudata. Viszont az itteni magyar pártok érzik, hogy szük­ségük van szellemi felépítményre, kulturális és literáris propagan­dára: ebből a felismerésből fakad azután a szellemi élet keményebb koncentrációja egy ellenzéki politikai napilap: a Prágai Magyar Hírlap köré, innen a felülről csinált irodalom: a Szentiváni Kuria és a nemzeti költségvetésből elvont harmincötezer koronányi táp­pénz a vérszegény kisebbségi kulturcsemetének. A Szentiváni Kúrián természetesen végbemegy az osztály­tudatos elemeknek a koncentrációja. A kuria rezoluciót hoz arra nézve, hogy szigorúan a nemzeti gondolat alapján álló irókat cso­portosítja és irodalmat pártfogolja. Mi a nemzeti gondolat? Ér­dekvédelem és a ma fennálló társadalmi keretek őrizete. Osztály­harc a szellemi felépitményen. Tudatos politikai és társadalmi akció. A másik bomlás-jelenség a;z atmoszféra-nélküli literaturán — pénzzel segíteni. Itt kétféle irány dominál. Az egyik csupán irodalmi értéket akart, nyilván abból a belátásból, hogy a pangás, az irodalmi értékek vidéki inflációja katasztrofális az egészséges kisebbségi életünkre nézve. A másik, az itt is agresszív szolgálatokat követelt az irodalomtól: tehát irandó egy magyar történelem, meg­írandó a szlovenszkói kulőr lokal magyar regénye kisebbségi tizen­két évvel, kálváriával, nemzeti szenvedéssel, s mégis kooperációval. Megírandó a Prágai Magyar Hirlap tíz éve. Azután szemlehuzás­nak, félrevezetésnek, álcázásnak jól bevált receptje: irandó lévai regény a i6-ik századból; irandó nagyszombati regény a mohácsi vész utánról és igy tovább. S mintha a szellem nem tűrné ezt a megaláztatást, illetve helyesebben: ezek a megkötések, ez az osztályguzsba-csavarás nem hozhat ki életet, kulturát, értéket: spontán reagálás sehol sincsen. A vezércikkekben beharangozott uj éra helyett általános közöny és hallgatás. A nagy lefelémenő hullámvonalnak egy fontos koordináta pontja: a terméketlenségnek a halálos csöndjében jött generációs elmélet, mint tipikus polgári védekezés a gondolati utmutatás, szel­lemi progresszió, és az igazi kulturhagyományok ellen. Ez termé­szetesen nem honi találmány. A nyugati polgári intellektualizmus 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom