Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Földes Sándor

Földes Sándor lírai hőse a munkásmozgalom sodrába került ér­telmiségi, aki emberségért, testvériségért és egyenlőségért perel. Az 1954-es Megalkuvás nélkül című antológia szerkesztője szerint Földes verseinek legnagyobb értéke az, hogy „többségük társadal­mi problémáról szól, a proletariátus küzdelmét énekli meg és ezzel segíti a párt harcát a burzsoá rend és az éledő fasizmus ellen". Ez az agitatív szándék azonban csak a Földes-opus kisebbik hányadában párosul művészi erővel: a rappista költészetfelfogás szólamokhoz, formaellenessége formalizmushoz vezette. Az expresz­szionista művészet visszahúzódásával nem talál magának többé új sémákat — a kormánypárti Magyar Újság szerkesztője lesz, s pálfordulásával egy időben a versírást is abbahagyja. 1895-ben született Temesvárott. Első világháborús hadifogoly­ként Mongóliába és Mandzsúriába kerül. Hazatérve részt vesz a Tanácsköztársaság harcaiban, majd 1920-tól Csehszlovákiában, Komáromban él mint emigráns. 1938-ban költőként elhallgat. A felszabadulás után az MTI, majd a Magyar Rádió szerkesztője. Verseskönyvei: Emberország (Komárom, 1922), Tömeg (Komá­rom, 1923), Némák indulója (gyűjteményes kötet, Pozsony, 1935). I 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom